Az új hegyvidéki kutyapiszokgyűjtő kukákról, a „Lépjünk, hogy ne lépjünk bele!” elnevezésű kampányról és a felelős kutyatartásról kérdeztük Novák Péter színészt/zenészt.

Rögtön igen mondtál, amikor a Hegyvidéki Önkormányzat felkért, hogy állj az utcán hagyott kutyapiszok megszüntetéséért indított kezdeményezésük mellé?
Én általában elvállalom, ha társadalmi célú kezdeményezés támogatására kérnek fel. A „kedvenc” témáim a környezetvédelem, az esélyegyenlőség és a fenntarthatóság. Aki ezekkel keres meg, az nyitott kapukat dönget nálam. Egy ilyen felkérésre a válaszom általában egy egyszerű „Igen!”. A Hegyvidéki Önkormányzatnak különösen könnyű dolga volt, hiszen évekig a kerületben éltem, és a családom nagy része a mai napig hegyvidéki lakos.
Ráadásul én magam egy körülbelül velem egyméretű kutya boldog tulajdonosa vagyok. A mérsékelten jól nevelt Mandula fajtáját tekintve leonbergi óriás, tehát legyünk őszinték: anyagcsere tekintetében piacvezető. Ebből következik, hogy a kutyapiszok-ügyet nekem is komolyan kell vennem.

Mióta van kutyád?
5 éve, amióta vidéken élek. Egészen gyermekkorom óta álmodoztam egy kiskutyáról, de kivártam, amíg ez megvalósíthatóvá válik. Volt bennem annyi önuralom, hogy későbbre toljam a „kutyavállalást” az életemben, így most a kutyámnak mindene megvan: nagy kertje és saját territóriuma, ahol azt csinál, amit akar.

Miért tartod fontosnak ezt a kampányt, miért tudsz azonosulni vele?
Szerintem az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések mind-mind a társadalom közös ügyeiről szólnak. Sajnos az elmúlt 20 esztendőben rosszul vizsgáztunk ezekből. Kérdéses, hogy tudunk-e vigyázni a közös tulajdonunkra. Nem tudom, hogy nekünk való-e egyáltalán a közösségi vagyon, hogy tudunk-e bánni vele, képesek vagyunk-e ápolni azt.
Az, hogy ennek a kampánynak pont egy ilyen nagyon is szembetűnő dolog áll a középpontjában, az nagyon klassz. Ehhez hasonlóan lehetne valamit kezdeni a általánosan a magatartásunkkal, így például a tömegközlekedési morállal. Fel kell hívni az emberek figyelmét ezekre az aprónak tűnő dolgokra. Meg kell mindenkit tanítani a közösségi ügyeink helyes kezelésére, az egymásra és környezetünkre való odafigyelésre.
Örülök, hogy az Önkormányzat az élére állt az utcán hagyott kutyapiszok elleni harcnak, és ilyen látványos és kreatív kampányt indított.

Saját bőrödön is tapasztalod a problémát?
Én abszolút ökotudatosan élek az agglomerációban, ahol a kutyámnak gyakorlatilag teljesen szabad teret biztosítunk. A kutyaürüléket persze ott is össze kell szednem, bár kevésbé érzékelem a problémát, de amit bejövök a városba, azonnal szembesülök az áldatlan állapotokkal, ezért is álltam a kampány mellé. Ezt a bosszantó és egészségügyi veszélyeket is magában hordozó problémát sürgősen meg kell oldani. Én őszintén bízom a kampány sikerében.

Mit gondolsz a felelős állattartásról?
Az emberi kapcsolatokat nem pótolja az, ha „beszerzünk” magunknak egy házi kedvencet. Az állattartás komoly felelősség. Csak akkor fogadjunk be háziállatot, ha a mindennapokban is tudjuk vállalni az ezzel járó kötelezettséget. Rengeteg felelőtlen gazdi van, szerintem valamit tenni kell ennek a megváltoztatásáért annak korlátaival együtt, hosszú éveken keresztül. Tudatosítani kell a kutyatulajdonosokban, hogy felelősséggel tartoznak kutyáikért, és ezzel együtt környezetükért is, és ez kemény munkával is jár, nem csak szórakozással. „Lépjünk, hogy ne lépjünk bele!” és gondoljuk át képesek vagyunk-e ezt az alapvető kötelezettséget vállalni, mielőtt felelősséget vállalunk egy kutyáért, én ezt vallom.

Jónak tartod az Önkormányzat hozzáállását? Szerinted képesek retorziók helyett a meggyőzés eszközével hatni az emberek viselkedésére?
Mondhatjuk, hogy a szabadság nem nekünk való, de akkor miért élünk demokráciában? Ha valami kötelező, mindig nehezünkre esik annak megfelelően viselkedni. Ott van például az orosz nyelv, hogy egy távoli hasonlattal éljek, ami csodálatos kulturális emlékekkel és fantasztikus alkotókkal ajándékozta meg a világot, Puskintól Tarkovszkijig. Ugyanakkor nem tudtuk értékelni, mert azt valaki kívülről ránk erőltette. Én már kezdek rájönni, hogy mit veszítettem a hiányukkal. Mára ezt a lemaradásomat szerencsére sikerült pótolnom. Én sokkal jobban hiszek a támogatásban és a nevelésben, mint a kényszerítő eszközökben.
Tehát, ha választani kell, akkor inkább Athén, mint Spárta.
Szerintem a kampány figyelemfelkeltő pozitív hangvételű elemei jó eszközként szolgálhatnak.

Praktikusnak találod az új kutyapiszokgyűjtő kuka egyedi megoldását?
Nekem nagyon tetszik az új kukák játékossága, mert felkelti a figyelmet, és érdeklődővé teszi a felhasználót. A Homo Ludens-t – játszó embert – nem szabad kihagyni az életünkből. Arról nem beszélve, hogy kevésbé engedi ki a szagokat, és nem ehet teletömni mindenféle PET palackokkal, háztartási hulladékkal. Szerintem az emberek értékelni fogják a „Csigát”.
Különösen örülök, hogy a kukát egy tehetséges fiatal srác tervezte. Őszintén gratulálok Kőrös Benedeknek, szép munkát végzett! Bár az többi terv is nagyon ötletes volt. Szóval összességében ez egy fontos és szükséges kezdeményezés volt az Önkormányzat részéről, klassz elemekkel.