hegyvidek.hu - 2012. március 30.

Monspart Sarolta tájfutó világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, sífutásban hatszoros magyar bajnok. Ő volt az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot. Aktív sportpályafutását kullancs okozta betegség miatt kellett feladnia, de a sporttól nem szakadt el, ma is azt hirdeti, hogy az egészséges életmód egyik fontos része a futás.
 
Mióta van kutyája?
- Nagyon rég, a mostani Derke kutya előtt 8 évig élt velünk Dorka, és sokkal előtte volt a Samu, az óriás schnauzer.
 
Úgy tudom különös oka volt annak, hogy Samu kutya Önhöz került.
- Igen. Agyhártyagyulladást kaptam egy kullancscsípéstől. Utána úgy akartam folytatni mindent, mint előtte, ezért kimentem az erdőbe, de egyedül sántikálva és lassan futva. Nem éreztem magam biztonságban. Ezért Péter, a férjem karácsonyra meglepett egy édes kis óriás schnauzer kölyökkel, akinek Samu lett a neve. Ettől kezdve vele jártam az erdőre, elmúlt a félszem. Úgy másfél-két éve volt nálunk, amikor az orvos is azt mondta, ha szülnék egy gyereket, akkor gyorsabban regenerálódna a szervezetem. Nagyon bíztam benne, hogy talán a lábam is jobb lesz, de nem lett, viszont fantasztikus ajándékot kaptam, mert megérkezett Botond gyerek. Édesanyám az addigi tapasztalatai alapján közölte, hogy ő vagy a kutyára fog vigyázni, vagy a gyerekre, döntsem el, s az egyiket adjam tovább. A kutyát adtuk oda egy ismerősnek, nagyon szomorú szívvel. De egyszer elkövettük azt a hibát, hogy elmentünk meglátogatni Samu kutyát. Nagyon örült, és azt hitte, hogy érte jöttünk. Ahogy elindultunk haza, láttuk, hogy átugrotta a nagyon magas kerítést, és lohol utánunk. És akkor elkezdtem bőgni, ettől bőgött Botond gyerek is, szerintem Samu kutya is, csak azt nem láttuk. Visszavittük, és többé nem látogattuk meg.
 
Aztán jött Dorka?
- Ő azért lett, mert Péter akkoriban napközben sokat volt itthon – késő esti műsort szerkesztett, vezetett - olvasott, tanult, készült; úgy gondolta, jó lenne egy kutya, akivel lemegy sétálni, közben gondolkodhat, és mégis mozog valamennyit. Dorka berni pásztor leányka volt. Ő a tizennegyedik kölyök volt a tizennégy testvér közül, s mire ő jött sorra, már elfogyott a fehér festéke anyukának, tehát alig volt a farkán fehér, meg a mellényén, ellentétben a mostani Derkével, akin meg nagyon sok a fehér.
 
Dorka meddig volt a családdal?
- Nyolc évig. Amikor elvittük a szokásos oltásra, az orvos is mondta, hogy a korához képest nagyon jó állapotban van, de egy éjjel mégis elaludt. Azt mondták, hogy a szíve. Később olvastuk a szakirodalomban, hogy az ilyen nagytestű kutya tényleg nyolc-kilenc évig él. Bár egészséges életmódot folytatott, járt velünk futni…
 
Sokan emlékeznek rá, hogy úgy járt a szigetre futni, hogy a nejlonzacskó mindig a zsebében volt, ha a Dorka elment a dolgát végezni, akkor rohant keresni, hogy hová.
- Igen, és nem is volt könnyű megtalálni, mert a Dorka szégyenlősen mindig bebújt a bozótba, meg a rekettyésbe és a falevelek közé.
 
Eszébe se jutott, hogy ott hagyja?
- Nem, ez olyan természetes, mint ahogy az ember a saját dolgát is oda intézi, ahová kell, s nem mellé…
 
Derke is piciként került a családhoz?
- Igen, két hónaposan. Amikor elhoztuk, azt mondták, minden oltást megkapott, tehát levihetjük az utcára, de annyira fegyelmezetlen volt még, és annyi bajunk volt eleinte, hogy már-már majdnem visszavittük. Ez persze túlzás. Most, nyolc hónaposan már mondhatom, hogy szinte semmi probléma nincs vele. Viszont lassan olyan lesz, mint Dorka: mindig igyekszik elbújni ha a dolgát végezni, tehát mindig mehetek keresni, hogy hol is találom meg.
 
A Városmajorba járnak a kutyával. Nagy ott a kutyás társadalmi élet?
- Igen, szoktam is mondani a futó lányoknak, hogy a szingliknek a legkönnyebb kutyával ismerkedni, mert nincs az az ember, akivel ne lehetne szóba állni, ha kutyások vagyunk. Még akkor is lehet fortélyokat kitalálni, ha a másik nem kutyás, hogy ismeretséget kössön az ember. És természetesen, míg a kutyákat sétáltatjuk, a világ, a kerület dolgait is megbeszéljük. Néhány éve figyelem, ha néhányan összejövünk, a társaság több mint a felének örökbefogadott kutyája van. Régen nagy dicsekvések voltak a fajtákkal. Ez nagyon sokat változott. Egyébként nagyon szép, okos kutyákat lehet így „megtalálni”.
 
A Városmajorban mindenki odafigyel, hogy ne hagyja ott a kutya produktumát?
- Nem. Sok idegen jön. A miénk egy törzsgárda, ahol előbb tudom a kutyaneveket, mint a gazdák keresztnevét, és a kutyák is jóban vannak, szólunk egymásnak, ha a kutyánk épp a hátunk mögött tette le a rakományát. De nagyon sok a Majorban az olyan eset, hogy a zsákutcába vagy a parkolóba autósok jönnek kutyát sétáltatni, majd távoznak. Már ezek közül is van egy-kettő, aki itt hagyja, és sokszor már előre látni a gazdán, ki lesz ilyen. Ha szólunk neki, akkor vagy ránt egyet a vállán, vagy jó esetben felveszi.
 
Hogy látja, a többi kerületben nagyobb probléma a kutyapiszok, mint itt?
- A belvárost látom drámainak. Az Andrássy út környékén például sok kutya lehet, de már messze van a Városliget vagy a Duna-part, hogy kimenjenek, ezért a környező utcákba hordják a kutyáikat. Ott gyaloglás közben fel sem lehet nézni a járdáról, mert állandóan figyelni kell, hogy bele ne lépjünk valamibe.
 
És a kerületben?
- A Normafa környékét látom gyakrabban, olyan emberek járnak oda, akik rendet hagynak a kutyájuk után. A Normafa és a környéke, a Disznókő, a Kossuth-szobor környéke, Csillebérc felé és a turista utakon vagy a kutyák bújnak el nagyon rendesen a bozótban és nem találjuk meg, vagy fölszedik a gazdák.
 
A kutyafuttatókat jó ötletnek tartja? Több van a kerületben.
- Igen, de a Majorban egy kicsit talán kicsi. A kutyatartók nevében lenne egy javaslatom: ha az a viszonylag kicsi rész a Beethoven-szoborral és az, ahol a parkoló meg a kijelölt kutyafuttató rész a kutyásoké lehetne, az nagyon jó lenne.
Gyerekkorában miért nem volt kutyája?
- Ugyanitt laktunk négyen, társbérlőkkel, akik ugyan rokonok voltak és a nagyszülők is velünk laktak. Tehát három generáció. Nem volt hely és nem volt rá energia.
 
És mit jelent most a kutya?
- Sokat. Elég pár hét, és az ember úgy megszereti, mint egy családtagot és az is. Bár néha próbáljuk hangoztatni, hogy nem mi vagyunk a kutyáért, hanem a kutya van miértünk, ez néha csak egy üres frázis.