Sokan hiszik azt bizonyos betegségekről, hogy velük nem fordulhat elő. Ilyenek a zoonózisok, a paraziták okozta, állatról emberre terjedő betegségek is: kevesen ismerik a valós veszélyt, ami pedig mindenkit, még az állatot nem tartókat is fenyeget.

Élősködők a kedvencekben
Vadon élő és ház körül tartott állatok, legyenek azok nagyvadak, haszonállatok, rágcsálók, kutyák, macskák, madarak, baromfik vagy egyebek, egyaránt számtalan parazitát hordoznak szervezetükben.
Ez igaz a házi kedvencek esetében is: bizony, még a kényén nevelt, plüsskuckóban tartott, samponnal fürdetett, pántlikás kiscica vagy selyempincsi is "otthont adhat" a legkülönbözőbb bélférgeknek. Természetesen nem az állattartásról, netán a társállatról való lemondás a megoldás, hanem az, hogy mindenki ismerje ezt a veszélyforrást, és mindent tegyen meg az elkerülésére, amit állatgyógyászati segédlettel illetve megfelelő higiénia betartásával, elővigyázatossággal lehetséges.
A veszélyt felismerni, a szükséges ismereteket a köztudatban elterjeszteni annál is nehezebb, mivel a bélférgesség a húsevő háziállatokban nem okoz nagy, látványos megbetegedést. A legtöbb állat, különösen a felnőtt példányok gyakorlatilag tünetmentes hordozók lehetnek. Ennek oka, hogy az élősködő nem "legyőzni" akarja a gazdaállatát, hanem sokáig akar táplálékforrásán élősködni. A féreg azonban nem specifikus gazdába kerülve - ilyen az ember is - igen heves és sokszor nem gyógyítható szövődményeket produkál. Ráadásul a húsevő állatok bélférgeit nagyon nehéz az emberi szervezetből kihajtani.

A legfőbb veszélyforrás a bélsár
A bélférgek petéi a bélsárral kerülnek ki a környezetbe. Mivel néhány hét kell ahhoz, hogy a peték kifejlődjenek, így nem a friss, hanem a száraz ürülék, illetve annak a pora a veszélyesebb. Vidéken az állattartók környezetében a baromfiudvar pora, a birkák, tehenek, lovak stb. trágyája mellett a haszonállatok nyers húsa, belsősége a fő veszélyforrás. Városban pedig a hobbyállatok, közöttük elsősorban a legnagyobb számban tartott macskák, kutyák parazitái (például bolhái) és ürüléke közvetíti leginkább a fertőzést.

A probléma súlyosságára jellemző az alábbi néhány adat: Magyarországon körülbelül kétmillió kutya él, ebből több százezer a fővárosban. Csak Budapesten naponta 60 tonna kutyaürülék kerül a közterületre, mely évente 21900 tonnát tesz ki. A kutyapiszok (illetve annak petéket is tartalmazó pora) gyakorlatilag beteríti a parkokat, a játszótereket, a járdákat és a kerteket. Jut belőle természetesen kedvenceink szőrére, nyálába is, így szinte mindenhol találkozhatunk vele. Nyugaton már természetes, hogy a gazdik zacskókba szedik kedvenceik ürülékét a sétáltatáskor, de sajnos, Magyarországon még nem honosult meg ez a kultúra: a kutyatartók többsége a bélférgesség és a bolhásság problematikáját nem érzi át, és a kutyapiszkot nem takarítja fel kutyája után. A féregpetéket terítő ürülék leginkább a gyermekeket veszélyezteti. ők vannak a leginkább "talajközelben", a játék közben a játszótereken, parkokban és a kertekben rengeteg piszkot összeszednek a kezükre, arcukra, szájukba is, sőt, sok gyereknek szokása a földevés, így a legváltozatosabb módokon fertőzik magukat. Sokan kölyökkutyákat csókolgatva, simogatva fertőződnek a bélférgek petéivel, és nagyon sok kedvenc kutya, macska nincs eltiltva a gazdik ágyától sem. Így nem csoda, ha - az epidemiológiai vizsgálatok szerint - a lakosság közel harmada fertőződik élete során.

A kutya bélférgei által okozott megbetegedések
A kutya orsóféreg, a Toxocara canis lárvája a mi éghajlatunkon nagyon gyakori megbetegedések okozója. Klinikailag változatos tünetek, tünetegyüttesek formájában jelentkezik a fertőzés. Különösen gyermekkorban kell gondolni rá, mivel a tipegő, óvodás gyermekek gyakran kerülnek kapcsolatba petével fertőzött földdel, szennyezett gyümölcsökkel, zöldségekkel. "Rejtett" orsóféreg-fertőzés esetén mindennapos problémával keresik fel az orvost a szülők. Ez lehet például hasfájás, hányinger, hányás, étvágytalanság, levertség, fejfájás, figyelemzavar, a koncentráló-képesség hanyatlása, bőrkiütés, enyhe köhögés, láz.
Mivel a lárvák a szervezetben vándorolnak, különféle szerveket képesek megbetegíteni, azokra jellemző klinikai tüneteket okozva. Leggyakoribbak a légúti tünetek, hörghurutok illetve idegrendszeri problémák, valamint a magatartászavarok és a lelki panaszok.
A bőr orsóféreg fertőzésében különösen veszélyeztetettek a gyermekek, a földön napozók és az olyan munkások, akik bőrükkel érintkeznek a fertőzött földdel. A fertőzés után néhány óra múlva kiütések jelennek meg, melyek viszketnek, terjedhetnek, naponta akár több centimétert is. Az irodalmi adatok szerint az ismeretlen bőrelváltozások mögött érdemes gondolni a lárvafertőzés lehetőségére is.
Asztmás jellegű tünetek is kialakulhatnak, ugyanis a vándorló lárvák gyakran okoznak légzési nehezítettséget. Egy jelentős számú, köhögéses tünetekkel bajlódó betegcsoport vizsgálatakor kiderült, hogy a panaszok hátterében közel 40 százalékban a vándorló lárva okozta gyulladás húzódik meg. Epilepsziás rosszullétet provokálhatnak a lárvák, ha az agyban telepednek meg, és változatos pszichiátriai problémákat is kiválthatnak.
A szembe vándorolva akár egyetlen lárva is súlyos szemtüneteket okozhat. (Nemrég sajtónyilvánosságot is kapott egy eset, amikor egy gyermek szeméből egy több centis lárvát távolítottak el.) Sokáig panaszmentes lehet a gyermek, de egy idő után a látása gyengülhet, kancsallá válhat, súlyos esetben meg is vakulhat.
Életet veszélyeztető betegségek okozója is lehet a bélféreg: például a lárva a vándorlása során a külső szívburkot, a mellhártyát is megfertőzheti, ahol fokozott folyadékképzést vált ki, s ez súlyos légzészavart vagy akár szívmegállást okozhat.
Hatékony gyógyszerek sajnálatos módon nem állnak rendelkezésre nálunk a humán esetek gyógyítására. Egyedi import útján, méltányossági alapon juthatunk hozzá a gyógyszerhez.

Galandférgesség
Két gyakori és nagyon súlyos zoonózisról kell itt szólni. Az uborkamagképű galandféreg (Dipylidiosis) gazdaállatai a kutyák és a macskák, de a legfontosabb terjesztőik a köztigazdák: a végleges gazdákon élősködő kutya és macskabolhák, illetve azok lárvái. A dipylidium canium 20-45 cm hosszúra is megnövő, uborkamaghoz hasonló ízekből álló galandféreg. A féregről levált ízek a végbélnyíláson át kivándorolnak a kutya fenekére, és a talajra vagy a vacokra hullnak. Ezek számtalan petecsomót tartalmaznak, amelyeket a bolha lárvái fogyasztanak el, és bolha testében fejlődnek tovább.
A bolha szétrágásával és lenyelésével fertőződik újra a végleges gazda, a kutya, amelyből körülbelül három hét múlva kezdenek újra ürülni a féregízek. A kutyában nem okoz ez az élősdi megbetegedést, egyedüli jele a kutya viselkedésében van: a féregízek kiürülése viszketést okoz a végbélnyílás körül, ezért a kutya ilyenkor "szánkázik", az ülepén csúszva végez jellegzetes mozgást. Fel kell figyelni erre, mint a fertőzöttség jelére!
A kutya másik, veszélyesebb és nehezebben kiirtható galandférge az Echinococcus granulosus (háromtagú galandféreg). Naponta igen jelentős számban termel petét, amely a kutya székletével távozik a külvilágba. Ott, megfelelő körülményeket találva embrionálódik, majd az ember szájába kerülve hozza létre a fertőzést. Ebben az esetben is a legveszélyeztetettebb korosztály a hat éven aluli gyerekeké, akik közül többen esetleg meg is kóstolják a földet, homokot, ahová a kutyák éveken át ürítették a székletüket. Az emberben, mint köztes gazdában csak bizonyos fejlettségi állapotot ér el, azaz lárvává alakul, ami horogkoszorúval rendelkezik. Ez a szerv teszi lehetővé, hogy az élősködő könnyen elvándoroljon a bélfalon át a különböző szervekhez. Nincs olyan szerv, amit ne tudna megbetegíteni. Leggyakoribb a máj és a tüdő érintettsége, ahol változó sebességgel növekedve hatalmas méreteket érhet el. Egy óriási, folyadékkal teli, vastag falú cisztát hoz létre, amelyben megsokszorozza önmagát. Sokáig tünetmentesek a betegek, sokszor meglepődve diagnosztizálják a betegséget. Elhelyezkedésüknek megfelelően okoznak tüneteket, például láz, rohamszerű köhögés, visszatérő köhögések, vérköpés és bármilyen légúti panasz formájában megjelenhetnek a tünetek.
Diagnosztikájában segítséget nyújtanak a képalkotó eljárások, mint például a röntgen-, CT-, ultrahang-vizsgálatok. A vérből kimutathatóak a kórokozó ellen termelődő ellenanyagok, amelyek specifikus diagnózist tesznek lehetővé. Jellegzetes horogkoszorús lárvákat, költőhólyagokat is ki lehet mutatni a cisztából. Mindezek megerősítik a diagnózist.
1984-ig az egyetlen kezelési mód a sebészi eltávolítás volt. Manapság gyógyszeres és helyi kezelésre is van lehetőség.
A hatékony gyógyszer ebben az esetben is nehezen hozzáférhető nálunk, egyedi import során juthatunk hozzá.
Gyógyításában újszerű beavatkozás: a ciszta bennékének elpusztítása, eltávolítása bizonyos anyagok felhasználásával egy csövön keresztül.

Védekezés
Az orsóféreg elleni védekezésnél abból kell kiindulni, hogy minden újszülött kutya fertőzött lehet, ezért a kutyakölyköket már kéthetes korban féregteleníteni kell, amit a választási korig kéthetenként három alkalommal meg kell ismételni. Nyolc hetes kortól már a galandféreg ellen is hatékony, három hatóanyagot tartalmazó, széles spektrumú féreghajtó tablettával negyedévente kell kezelni a kutyákat.
A férgesség elleni védekezéshez tartozik a ház körüli, rendszeres rágcsálóirtás és a kutya házának, vackának fertőtlenítése továbbá a bolhairtás is.
A háromtagú galandféreg a vágóállatok belsőségeinek elfogyasztásával is belekerülhet a kutyák emésztőrendszerébe, ezért például a házi sertésvágáskor a nyers májat ne adják a kutyáknak. Nagyon fontos a férges kutya székletének veszélyes hulladékként történő kezelése és megsemmisítése. A külvilágon porladó székletben lévő féregpeték oly ellenállók, hogy szinte csak a láng pusztítja el azokat. Ezért szokták a játszótéri homokozókat oly módon fertőtleníteni, hogy lángszóró pisztolyokkal végigégetik, mert a magas hőmérsékleten elpusztulnak az élősdi peték és a lárvák. Sajnos, ez csak félmegoldás, hiszen egyetlen éjszaka is meglátogathatja és újra befertőzheti egy kóbor kutya vagy macska, ezért az aznapi utolsó használónak be kellene takarnia a homokozót egy arra alkalmas fóliával, hogy hosszabb távon biztonságos, fertőzésmentes maradjon. A sétáltatókban, utcákon, köztereken a tulajdonosoknak zacskóba kellene gyűjteni kutyáik ürülékét. Egyes fővárosi kerületekben már lehetőség van a kutyaürülék szelektív összegyűjtésére: ezek legbiztonságosabb ártalmatlanítása ugyanis az égetés, mivel egyébként hosszú ideig életképesek a féregpeték, tehát a depókban való elhelyezés például nem szünteti meg a problémát.
Kutyasétáltatók létrehozását és a kutyaürülék szelektív gyűjtésére alkalmas kukák kihelyezését minden lakókörzetben biztosítani kellene. Azonban a kutyafuttatók koncentrálják a fertőzöttséget, tehát igazi értelmük csak akkor van, ha rendszeresen eltávolítják onnan is az ürüléket, és a talajt lánggal fertőtlenítik. Meg kell oldani a féreghordozó kóbor ebek és "sikátormacskák" problémáját is. A védekezés másik iránya pedig a kutyatartók személyes higiéniája. Néhány egyszerű, de hatékony szabályt be betartani, és a kisgyerekeket is kezdettől fogva erre szoktatni. Alapvető igénnyé kell váljon a minden étkezés előtti kézmosás szokása, a mosatlan zöldség-gyümölcs evésének tilalma, és az, hogy még az imádott állatkedvencnek sem szabad puszit adni, azt nyalakodni hagyni, az ágyba engedni.