A turul sokrétű értelmezését – így az összmagyarság-jelképet és a szélsőjobboldali szimbólumot is – az emigrációba kényszerülők éltették tovább, ami fontos szerepet játszott abban, hogy a rendszerváltás után hamar visszaépülhettek a köztudatba. Turulábrázolások jelentek meg az állami díjakon, például az 1992-ben alapított Szolgálati Jelek elismerésen, de ez szerepel az 1995-ben alapított Nemzetbiztonsági Érdemrend-, Érdemérem-kitüntetéseken is.

A Magyar Honvédség és a titkosszolgálatok hivatalos szimbóluma is a turul, amely katonai tisztavatások jelképrendszerében szintén szerepel, például tisztavatáskor is látható nagy méretben a Szépművészeti Múzeum homlokzatán. Napjaink városi, községi heraldikájában ugyancsak megjelentek különböző turulos címerek.

A rendszerváltoztatás után ismét kiemelt szerepet kapott mint összmagyarság-szimbólum az emlékműszobrászatban, aminek fontos állomása volt a szikszói turulmadár visszahelyezése 1990-ben és a bánhidai Turul-szobor újraavatása 1992. november 29-én. Ez utóbbit Göncz Árpád köztársasági elnök avatta fel, aki a madár millennium kori hazát megtestesítő értelmezését elevenítette fel beszédében: „Megújulva és a magyarságot védelmezően tárja szét fölöttünk hatalmas szárnyát Árpád törzsének Turulmadara; ez az ősi és titokzatos jelkép. A hit és küldetés, népünk oltalmának szép szimbóluma. […] Jó, hogy az új évezred küszöbén is itt van velünk a Turulmadár. Ha jelképesen is. Hiszen azt hirdeti, hogy a magyarság fennmaradt a hadak útján, e háborúk gyötörte tájon. Megőrizte hazáját – ha csonkult hazát is –, megőrizte magyarságát. És tudom, hogy a hitét is megőrizte.”

Az első turulemlékművek hivatalos újraavatását az elszigetelt szélsőjobboldali csoportok is nagy örömmel fogadták az 1990-es évek elején. A bánhidai turul avatásakor a békésen ünneplők mellett szkinhedek is megjelentek, akiket rendőrségi kordon tartóztatott fel. Bár nem hivatkozhatnak nyíltan szellemi elődeikre, a mai szélsőjobboldali irányzatok a szimbolikus emlékezetpolitikában ugyanarra törekszenek: felhasználni a turult és az árpádsávos zászlót rasszista és antiszemita nacionalizmusuk kizárólagos jelképének.

„Itt a Turul fölibénk terjesztett védőszárnya alatt, lehetetlen nem arra gondolni, hogy ezer év múltán, egy újabb ezer évre ismét hazát kell teremtenünk. [...] Ezért bízom én hazánk jövőjében. S ezért van az, hogy a roppant bronzturul nemcsak a magyar múlt, hanem a magyar jövő jelképe az én szememben.”
(Göncz Árpád, 1992. november 29.)

További képeket talál a galériában, amely a képre kattintva érhető el.