A turul alakja előbb a fokozódó háborús hangulattal, majd az első világháború során a harci eseményekkel is összekapcsolódott. A világháborús sapkajelvények, kitűzők szimbolikájában periférikusan már 1915-ben megjelent, 1917-re viszont kifejezetten hangsúlyossá vált. A háború után, az 1918–1919-es forradalmi időszakban a turul mint szimbólum alkalmazása kiemelt állami szerepet kapott: a november 16-án kikiáltott Magyar Népköztársaságban 1919 januárjában Böhm Vilmos hadügyminiszter turulos jelvényt rendszeresített minden tényleges szolgálatban álló katonai egyén megjelölésére. A jelvény a nemzeti színeket kombinálta, előlapján körben a Magyar Népköztársaság felirat, a domb mögül felkelő nap sugarainak előterében pedig kiterjesztett szárnyú turulmadár és két keresztbe fektetett kard grafikája volt látható. Ezekből minden katona két példányt kapott. Az egyiket sapkarózsaként használták, a másikat a bal mellen viselték, az egyenruhán. A jelvény azonban nem volt hosszú életű, hiszen a Tanácsköztársaság márciusi kikiáltása a katonai szimbólumok terén is új korszak kezdetét jelezte.

A Tanácsköztársaság idején a magyar Vörös Hadseregben is hangsúlyos szerep jutott a turulos jelvényeknek, amelyeket a vörös csillaggal együtt használtak. Ez a gondolattársítás megmaradt, ezért látható a későbbi rendszerekben is a turul katonai csapatzászlók csúcsdíszeként, hadizászlók kiegészítő elemeként.

A hadi szimbólum jelentéstartalmához kapcsolódva, ugyanakkor más értelmet is kapva, a turul a hősi halottak jelképeként is megjelent. Ennek legfőbb oka, hogy az első világháborúban elesett katonák emlékére felállítandó szobrok létesítését előirányzó 1917/VIII. törvénycikk végrehajtásáról intézkedő belügyminiszteri rendeletben szerepeltek azok a motívumok, amelyeket a belügyminiszter a szobrokat állító közösségeknek javasolt. Ezek közt található a turul is, amely a hősi halottak egyik legáltalánosabb – a nagyvárosoktól egészen a legkisebb falvakig eljutó – jelképe lett. A trianoni békeszerződést követően az utódállamokban
ledöntötték a turul-motívumos szobrokat mint a korábbi „magyar uralom” jelképeit, indirekt módon tovább erősítve egyfelől azt, hogy a turul az összmagyarság és a revíziós politika közös jelképe, másfelől azt, hogy a „turulrombolás” lényegében szimbolikus magyarellenes tevékenység.

„1. § Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélybenforgó haza védelmében.” (1917/VIII. törvénycikk)

További képeket talál a galériában, amely a képre kattintva érhető el.