A Magyar Művészeti Akadémia portréfilmje Marsall Lászlóról 2020

Marsall Ágnes levele Sturm László, irodalomtörténésznek,
a Marsall Lászlóról készült portréfilm kapcsán, 2020. dec.24.
*
Kedves László!
Megnéztem a portréfilmet. Igazán gratulálok hozzá.
Ám nagyon meglepett.
Valamikor 1979 körül jártam Marsall Lászlóval a városligeti Vajdahunyad-várban. Akkoriban újították föl a Jáki kápolnát. A kerengő még romos volt. Hiányoztak az üvegablakok is a mennyezeten, beázott, az alsó szinten bokáig állt a víz. Az oda levezető lépcsőt két keresztbe rakott deszkával barikádozták el. Úgy tűnt, hogy ott minden az enyészet és a borostyán martaléka lesz. De minket ez akkor nem zavart. Boldogok voltunk, és – „Állj ellent a pusztulásnak!” – körbetáncoltuk a kerengőt. Szinte hihetetlen, hogy a portréfilmben, a Zene a dobhártya mögött vers alatt, most ugyanezt a kerengőt látom viszont. Nem emlékszem, hogy beszéltem volna magának erről. De akkor mégis, mi ez? Ki választotta ezt a helyszínt? Egy pillanatra elállt tőle a lélegzetem, és olyan erősen vert a szívem, hogy föl kellett állnom a képernyő elől. Másokra nyilván, nem így fog hatni, de függetlenül az én személyes emlékeimtől, azt gondolom, hogy a portréfilmnek ez az egyik legelementárisabb jelenete. A másik a Torkomban forog vers ”háttere”. Nagyon megrázó. És a végén, az örvénylést fölváltó, hosszan kitartott fekete semmi, szinte fájdalmas döbbenet.
A film végig hordoz valamiféle feszültséget, amit még nem tudok megmagyarázni, de majd megnézem újra. Talán rájövök, miből fakad. Nem egy szokványos portréfilm, az biztos. Nagyon tehetséges a rendező.
Abban azért nem vagyok biztos, hogy osztatlan sikert fog aratni.
Köszönöm.
M. Ágnes