Sándor Károly (Csikar) (1928-2014) az MTK 75-szörös válogatott labdarúgója, labdarúgásunk egyik legtöbb sikert elért jobbszélső játékosa. Rendkívüli gyorsasága, mozgékonysága és kiismerhetetlen cselei, lendületes elfutásai, éles szögből elért góljai, váratlan lövései és csukafejesei méltán arattak elismerést. Remek irány- és ritmusváltásokat bemutató, emellett nagyszerűen centerező, gólerős játékos volt.
Színes egyénisége, sajátos humora, beszédkészsége és tréfái miatt nemcsak a szurkolók rajongását, hanem a játékostársak barátságát is kiérdemelte.

1928-ban Szegeden született, 1947-ben szerződtette az MTK, amelyhez egész pályafutása alatt hű maradt. 1949 és 1964 között 75 alkalommal lépett pályára válogatottként és 27 gólt szerzett. Klubtagsága idején 379 bajnoki mérkőzésen szerepelt összesen 182 gól fűződik a nevéhez, ez Hidegkuti Nándor után a második legjobb eredmény az MTK történetében.
Négyszeres magyar bajnok, kétszeres Közép-Európai Kupa (KEK) győztes.

Az Aranycsapat idején Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a poszton a riválisát szerepeltette, így csak csere volt az 1952-ben olimpiai aranyat elért csapatban. Az 1954-es világbajnokságra sem nevezték, bár kiutazott a csapattal. Tagja volt az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Képességei és adottságai inkább egyéni megoldásokra tették alkalmassá, ugyanakkor értékes csapatjátékosnak is bizonyult. 1957-től Puskás Ferencet követően a válogatott csapatkapitánya volt. Az Aranycsapat szétbomlása után szélső létére szinte ő irányította ifjabb társait. Örökös jókedve jó hatással volt az egész csapatra.

Sikerekben gazdag sportpályafutásának betetőzéseként helyet kapott a Belgrádban játszó UEFA-válogatottban. Több világnagyság társaságában bebizonyította, hogy az európai labdarúgás jelentős egyénisége. Legemlékezetesebb teljesítményét 1958 októberében Jugoszlávia csapata ellen nyújtotta, ekkor három góllal járult hozzá az elveszettnek hitt, végül döntetlenre végződött mérkőzés megmentéséhez.

Játékos pályafutását 1964-ben fejezte be, edzői szerepet nem vállalt. Szeretett klubjának, az MTK-nak azonban esztendőkön át volt elnökségi tagja, valamint az egyesület baráti körének elnöke is.

1993 óta a Magyar Köztársaság érdemérem középkeresztjének birtokosa, 1998-ban a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmét kapta meg. 2001-ban róla nevezték el az Agárdon működő utánpótlást nevelő labdarúgó akadémiát. 1985 óta kerületünkben, az Istenhegyen élt családjával. 2014-ben hunyt el.