Városvédő, operatőr, televíziós rendező, szerkesztő, a Budapesti Városvédő Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola filmoperatőri és rendezői szakán szerzett diplomát, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-művészettörténet szakon végzett. 1968-tól a Magyar Televízió operatőre, főmunkatársa. 1979-ben elindította Az unokáink sem fogják látni címmel városvédő műsorát, amely közel három évtizeden át irányította rá a figyelmet az épített örökség védelmére és megőrzésére. 1982-ben megalapította a Budapesti Városvédő Egyesületet (akkor Városszépítő Egyesület), amelynek haláláig elnöke volt. 1986-ban életre hívta a Város- és Faluvédők Szövetségét, majd a Nemzeti Panteon Alapítványt. Több mint másfél évtizeden át a Fővárosi Közgyűlés tagjaként jelentős szerepe volt a város művészeti alapjának és helyi értékvédelmi rendeletének, a helyreállításokat támogató pályázati rendszernek a kidolgozásában, továbbá részt vett a közterületek elnevezésének jogi szabályozásában és az utcanév-változtatások előkészítésében. Ő szervezete meg a „városvédő” fotózást is. Számos várostörténeti könyv szerzője.

Több városképi szempontból jelentős épület (Gresham Palota, Centrál Kávéház, Erzsébet körúti fürdő) újjáépítése és tárgyi emlékek (az Andrássy úti kandeláberek, a Szabadság-híd, a Lánchíd és az Alagút címerei, a Clark Adam téri mozaikcímer, a Vidámpark körhintája, telefonfülkék, hirdetőoszlopok, postaládák) megmentése, helyreállítása és megőrzése fűződik a nevéhez. Elindította Róth Miksa egykori házának emlékmúzeummá alakítását.

Munkásságáért 1996-ban Kossuth-díjat, 1990-ben Pro Urbe Budapest díjat, 1991-ben „Medal of Honour” kitüntetést kapott. 2009 óta a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje kitüntetés birtokosa. 2021-ben Önkormányzatunk felterjesztésére megkapta a Budapest Főváros díszpolgára címet. Kerületünkben élt, a Kissvábhegyen 2021-ben bekövetkezett haláláig.