Makovecz Imre Kossuth, és Ybl-díjas építész - az organikus építészet képviselője - a teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is. Építészetének középpontjában a természettel való egység megvalósítása állt, munkáiban egy természetszerető ember tiszta értékrendje tükröződött.

Makovecz Imre 1935-ben született az Orbánhegyi úton, kerületünkhöz való kötődése nem is szűnt meg. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben fejezte be. Az 1980-as évekig különböző állami vállalatoknál dolgozott, majd 1981-ben önálló építészirodát alapított, amely áttörést jelentett pályafutásában. Számos középületet, templomot tervezett, elsősorban vidéki városokban. Stílusának karakteres hordozója a siófoki evangélikus templom és a paksi templom. Híres épületi közé tartozik többek között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, benne a középkori hangulatot keltő Stephaneum. Fő művének mégis az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja tekinthető.

1980-tól rendszeresen részt vett Európa nagyvárosaiban megrendezett építészeti kiállításokon. Számos szakmai szervezetnek volt tagja, több civil kezdeményezés alapítója, elnöke, támogatója volt (Országépítő Alapítvány, Magyar Művészeti Akadémia), 1987-től a Nemzetközi Építészeti Akadémia tanáraként dolgozott, illetve egyetemi oktató volt a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát, többek között Kossuth-díjjal, Magyar Örökség díjjal tüntették ki, emellett több külföldi építész szakmai szervezet tüntette ki és a Dundy-i egyetem díszdoktorává avatta.

2011. szeptember 27-én hunyt el, temetésére október 8-án került sor a Farkasréti temetőben, több ezer ember jelenlétében.