Dr. Báthory Katalin gyémántdiplomás vegyészmérnök 1927-ben született Eszenyben, Kárpátalján. A történelmi Báthory család leszármazottja. 1945-ben kitelepítettként Liberecben (Csehszlovákia) a zöld határon át menekült Magyarországra. Felsőfokú tanulmányait a Debreceni Tudományegyetem Orvostudományi Karán kezdte, de anyagi okok miatt abbahagyta a tanulást. Vegyészmérnöki diplomáját, később gazdasági mérnöki oklevelét is a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte.

Dolgozott a BME Általános és Analitikai Tanszékén, a Telefongyárban, majd főmérnökként a Kohó- és Gépipari Minisztériumban és a Magyar Szabványügyi Hivatalban. Szakterülete a szabványosítás, az export gyártmányok klimatizációja, a korrózióvédelmi szabályok kidolgozása, valamint a szabványosítás beindítása a kibontakozó hazai környezetvédelemben. 1986-ban a BME technológiai tanszékén doktori fokozatot szerzett. Nyugdíjasként a Magyar Vállalkozás Szervezés szakterületén gazdaságossági vizsgálatokat végzett. Munkásságát 180 országos szabvány, közel két tucat fejlesztési tanulmány, 130 tudományos előadás, hazai és külföldi lapokban számos cikk dokumentálja.

Több tudományos társaság tagja, alapításától részt vesz a Nemzeti Társaság és a Százak Tanácsa munkájában. Éveken át a Magyarok Világszövetsége nemzetépítési tagozatának a vezetője. A Kárpátaljai Szövetség alapítója, hosszú évekig főtitkára. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2014) kitüntetés birtokosa, Beregszász díszpolgára (2007). 2015-ben a Rendületlenül a Nemzetért Díj kitüntetést is megkapta.

Támogatja a kisebbségi sorsban élő magyarok oktatási és kulturális életét. Dolgozik a közösségi célok érdekében végzett tevékenységek dokumentálásán. 50 éve lakik a XII. kerületben. Élete példa arra, hogyan kell a szakmai és nemzeti közösségekért egyaránt felelősséggel élni és dolgozni.