Zenés művek az Antal–Lusztig-gyűjteményből
A Hegyvidék Galéria a világhírű Antal-Lusztig-gyűjtemény zenei témájú alkotásaival csatlakozott az idei Cziffra György Fesztiválhoz. A legnagyobb magyar magángyűjtemény válogatott műveiből nyílt kiállításán Beethoventől Steve Reich-ig, Márffy Ödöntől Nádler Istvánig egyszerre mutatja meg a műgyűjtés generációkat összekötő szenvedélyét és a zene szeretetét, ami a képzőművészet világában válik igazán láthatóvá.
„Gyűjteni a szívünknek kedves dolgokat már gyerekkorban elvarázsolja az embert. A legtöbb gyermek átéli ennek izgalmát, azt a bizsergető érzést, amikor gyűjteményünk – legyen az bármi, szalvéta, bélyeg, képeslap akár – egy újabb darabbal gazdagodik. A mi gyűjteményünk olyan, ami másnak nincs. A magunk örömére gyűjtünk, de büszkén mutatjuk meg másoknak kitartó és elkötelezett gyűjtésünk eredményét. Antal Pétert is gyermekkorában varázsolta el a gyűjtés szenvedélye, amit először nagyapjával, Lusztig Sámuellel élt át” – fogalmazott a kiállítást megnyitó Fonti Krisztina, aki az Antal-Lusztig-gyűjtemény történetét is felidézte.
Lusztig Sámuel Derecskén nőtt fel, majd az elemi iskola elvégzése után a paksi Jesiva iskola növendéke lett. Rabbinak tanult, de szülőföldjére visszatérve pékséget és fűszer-vegyeskereskedést nyitott, majd 1922-ben feleségül vette a vallásos zsidó családból származó Weinberger Jolánt, aki öt gyermekkel ajándékozta meg őt. Lusztig Sámuel a húszas-harmincas években műtermekbe és aukciókra járt, a gyűjtés hamar magával ragadta. A békés időszakot a második világháború borzalmai váltották fel. Lusztig Sámuel egy bécsi gyűjtőtáborba került; a családja többi tagját az auschwitzi haláltáborba vitték, amit csak legidősebb lánya, Edit élt túl. 1955-ben, Debrecenben megszületett Edit egyetlen gyermeke, Antal Péter. Lusztig Sámuel Debrecenbe költözött és trafikot nyitott. A nagypapa és az unoka közösen fedezték fel a műgyűjtés varázsát.
„A kollekció ma már több mint négyezer műtárgyból áll. Imponáló és elismerésre méltó munka van e gyűjtemény mögött, amelyért köszönettel tartozunk. Ez a negyedik alkalom, amikor is a legnagyobb hazai magánkollekció, a debreceni Antal-Lusztig-gyűjtemény anyagából mutathatunk be jelentős műveket. A mostani tárlaton kiállító művészek között két olyan alkotó is található, akik hegyvidéki kötődésűek: Márffy Ödön festőművész és Vilt Tibor szobrászművész is itt élt a kerületben” – emelte ki az alpolgármester, aki a kísérőprogramokról is szólt. „A Hegyvidék Galéria ehhez a kiállításhoz kapcsolódóan is szervez művészetpedagógiai foglalkozásokat mind a családok, mind a kerületi óvodás és iskolás csoportok számára. S talán ez mutatja meg igazán, mennyire igaz a gyűjtemény hivatalos honlapján olvasható mondat: a művészet iránti vonzódás, »a gyűjtői akarat generációkat köt össze« - zárta gondolatatait az alpolgármester, aki arra is kitért, hogy a kiállítás egyik különleges darabja Márffy Ödön Egisto Tango olasz karmesterről készült portréja. Tango dirigálta az 1917-es bemutatón A fából faragott királyfit, majd 1918-ban Bartók másik művét, a Kékszakállú herceg várát.
„Megindító, hogy milyen sokféleképpen viszonyulhatunk a művészethez. Egy zeneművész, aki állandóan a hangokkal dolgozik, mint például én, sokszor nem is veszi észre, hogy mennyire különleges világ a miénk. Megdöbbentő a felismerés, hogy mennyire testközeli a zenész és a hangszer kapcsolata. Itt van például Anna Margit műve: a hangszer az emberi test meghosszabbítása. Nem halljuk a zenét, a fülünkre nem hagyatkozunk. Ilyenkor valahogy felértékelődik a képzőművészet varázsa... A képzőművészet Cziffra Györgynek is szívügye volt. A sűrű programom ellenére igyekszem minden olyan rendezvényen részt venni, ami a Cziffra György Fesztiválhoz kapcsolódik. A Hegyvidék Galériával hosszú évek óta nagyon jól működő kapcsolatunk van, illetve a tizenkettedik kerület is fontos számunkra, hiszen 10 évvel ezelőtt innen indultunk” – mondta Balázs János a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművészt, a Cziffra György Fesztivál művészeti vezetője.
„Ma beszédbe elegyedtem egy muzsikussal. Már vagy tíz éve együtt járunk a menzára. Végre teljesül rég óhajtott vágyam: tanítani fog zeneelméletre, s az ezzel összefüggő dolgokra. Nem tudom honnan, de belém rögződött az érzés: lettem volna olyan muzsikus, mint festő, ha azt kezdtem volna el. Néha furcsa erejű hangok és képek keverednek bennem, de minthogy a zenéhez nem értek, a festésben transzponálom az egészet. Nagyon szeretnék annyira megtanulni, hogy legalább kis hangulatokat, zenei érzéseket lerögzíthessek” – olvasta fel a Ámos Imre naplórészletét Nagy T. Katalin, művészettörténész, az Antal-Lusztig-gyűjtemény szerkesztője, aki köszöntőbeszédében elmondta, hogy a zene iránti vonzalom különösen nagy volt a Hegyvidék Galériában is látható művek alkotói körében. Mint fogalmazott, a népdalokat nemcsak ismerték a festők, hanem gyakran dalra is fakadtak. „Barcsay Jenő, Vajda Lajos és Korniss Dezső az összejöveteleken szerettek népdalokat énekelni. Barcsay és Korniss Erdélyből hozták a dalaikat, Vajda a magyar népdalokon kívül sok szerb népdalt is ismert” – árulta el Nagy T. Katalin.
„Fontos számunkra, hogy a kiállított művek mögött meghúzódó gondolatokat is megismerje a közönség. Május 10-én és június 1-jén, 18 órától zenés tárlatvezetéssel készülünk, ahol a művészek zenéhez fűződő kapcsolatát mutatjuk be. Nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is sok szeretettel várjuk, akiket interaktív művészetpedagógiai foglalkozással várjuk” – fűzte hozzá Kallós Judit, a Hegyvidék Galéria vezetője.
- A kiállítás június 3-ig, keddtől péntekig 10:00–18:00, szombaton 10:00–14:00 között a Hegyvidék Galériában várja az érdeklődőket.