Svábhegyi Pünkösdi Búcsú a szeretet jegyében

Hegyvidék egyik legrégebbi közösségi rendezvénye a Svábhegyi Pünkösdi Búcsú, mely az egyház születésének ünnepét ötvözi a német hagyományok őrzésével és átörökítésével, így kínálva egy felnőttek és gyerekek számára egyaránt tartalmas családi programot. Idén sem volt ez másként, sőt, talán még színesebb volt az eseménynek otthont adó Diana parkban a kínálat, amelyben szerepet kapott a zene, a tánc, a játék, no meg az elmaradhatatlan kézműves kirakodóvásár. A háromnapos program zárásaként a hősi emlékművet is megkoszorúzták.

Már pünkösd előtt egy nappal, szombaton elkezdődött a programok sora. Elsőként a Kalamajka Bábszínház szórakoztatta a gyerekeket, majd következett a Bőrnadrágos Banda koncertje. Pünkösd vasárnapján aztán a hivatalos megnyitóra és az ilyenkor szokásos köszöntők megtartására is sor került.

Ezen az Istenhegyi Szent László plébániát vezető Kocsis István atya felhívta a figyelmet, hogy a program plakátja a Szentháromságot hozza el nekünk. Rajta az atya fenntartott keze, ez az út, amin járnunk kell, a húsvéti bárány a minket megváltó Jézusra emlékeztet, hogy lelki, lelkes emberek legyünk, és a galamb a béke és a szentlélek jelképe. Azé a szentléleké, mely megújítja az életünket. István atya mindenkinek azt kívánta, hogy miközben építjük a földi közösséget a lelkünk nyíljon meg az örök távlatok felé. Mi kell ehhez? Hogy áldozatot hozzunk egymásért, hogy rámosolyogjunk egymásra és megfogjuk a másik kezét, hogy ki tudjuk fejezni a mindennapokban azt, hogy fontos nekünk.
Fonti Krisztina kiemelte, hogy nagyjából egy évszázada tartanak a svábok pünkösdi ünnepséget a hegyen, és minden évben egyre többen jönnek el a kerület minden pontjáról, sőt a kerületen kívülről is átélni az együttlét örömét. Mert nem egy fesztiválról van szó, hanem a hagyományok felelevenítéséről és átadásáról a következő nemzedékeknek. „Emiatt annyira jó látni a gyerekeket, a fellépőket és azokat, akik csak ünnepelni jöttek, hiszen ők a legnagyobb értékei a Svábhegyi Búcsúnak. Köszönet a pedagógusoknak, hogy megtanítják mindezt a gyerekeinknek” – hangsúlyozta Fonti Krisztina emlékeztetve arra is, hogy a múltat nem lehet megtagadni, a múlttal nem lehet tréfálkozni, amelyik közösség ezt másként gondolja, annak nincsen jövője. „Szerencsére, sokan vagyunk azok, akik tisztelik a hagyományainkat. És ilyen a svábhegyiek közössége is, ami megmutatja nekünk, mekkora ereje van az összetartozásnak. Öröm, hogy a Hegyvidék sok ilyen közösséggel büszkélkedhet, velük még gazdagabb a kerületünk”.

 
Fonti Krisztina megemlítette a Diana park szélén felépült közösségi házat, mint egy olyan találkozóhelyet, ahol össze lehet jönni, egyúttal helyet biztosít magas színvonalú kulturális eseményeknek.

Végezetül szóba került a Diana park játszóterének átépítése, ez napokon belül megkezdődik, és a kialakítása, felszerelése a környéken élők javaslatait meghallgatva valósul meg. Fonti Krisztina nemcsak köszöntőt mondott, hanem ajándékokat is hozott, méghozzá több kosár virágos és örökzöld növényt, ezeket hamarosan a közösségi ház környezetében ültetik el.

Az eseményt a Jókai Klubbal közösen szervező Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület elnöke, Kövesdiné Martin Nóra elmondta, hogy a pünkösd az egyház és a közösségek megújulásának, megtartásának ünnepe. „Minden közösség számára fontos, hogy legyen egy olyan korlát körülötte, ami biztonságot ad, megvéd a szakadéktól, és ez a korlát a szeretet. Mert mindaz, amit szeretünk, azért áldozatot hozunk, felelősséget vállalunk és dolgozunk érte. Ezt teszik a pedagógusok, akik minden évben műsorokat tanítanak be és elhozzák a gyerekeket a búcsúra”. Ez azért is lényeges, mert így a nagyobb diákok láthatják honnan indultak, és a kicsik, hogy hova juthatnak.

A köszöntők után a gyerekek fellépéseivel folytatódott a rendezvény, nagy sikert aratott a Normafa óvoda, a Jókai Mór Általános Iskola és a Tamási Áron Gimnázium nemzetiségi tanulóinak műsora, ahogyan a zsámbéki Lochberg tánccsoport műsorát, a Budakeszi Hagyományőrző Kör vegyeskórusának énekét és a zsámbéki Lochberg tánccsoport bemutatóját is vastaps kísérte. Volt táncház, fellépett a Maaner Eulen Tanzgruppe, este pedig a Die Eber Kapelle gondoskodott a vidám hangulatról.

Hogy a gyerekek is jól érezzék magukat volt arcfestés, körhinta, hennafestés, „Horgonyt Fel” játékkalandok, kézműves foglalkozások, ugrálóvár és állatsimogató.

Hétfőn a Harmonika parádé, a Katáng együttes és a Szomorer Jungs gondoskodott a zenei élményről, míg Rolando Bűvész produkciója szó szerint mindenkit elvarázsolt.
Pünkösd hétfőn került sor a Hősök emlékművének megkoszorúzására, melynek idén sajnos ismét különös jelentősége volt.

Erről is beszélt az önkormányzat nevében koszorúzó Pokorni Zoltán, aki elmondta, hogy a háborús szobor 90 évvel ezelőtti avatására Gömbös Gyula miniszterelnök nem jött el, az akkori főpolgármester, a korábbi miniszterelnök Friedrich István és József királyi főherceg viszont igen. A többi között kijelentették, hogy a helyi svábok minden tiszteletet megérdemelnek, mert közadakozásból készülhetett el a szobor. József főherceg hangsúlyozta, hogy nincs annál nagyobb áldozat, mint életünket adni a háborúban a társainkért.

Pokorni Zoltán szerint, a katonák valóban ezt teszik, azokért küzdenek, akik velük vannak a csatatéren, akiket nem szabad hátrahagyni, akiket követni kell.

Éppen ezért a polgármester úgy véli, hogy a hazaszeretetre nevelést nem érdemes túl korán kezdeni.

„A kisiskolásoknak először legyen inkább társasága, barátaik; ezért jó, ha van egy sportközösség, cserkésztábor, egyházi közösség, amihez tartozni lehet. Mert az identitás fokozatosan épül fel, és szerencsés esetben eljut a hazaszeretetig” – hangsúlyozta annak a meggyőződésének hangot adva, hogy senki sem úgy megy a háborúkba, hogy hős akar lenni, hanem a többiekért vállalja a veszélyeket.

„Reméljük ez a próbatétel számunkra és gyermekeink számára nem jön el. 1914-ben a nemzetek örömmel fogadták a háború kitörését, talán azért, mert két generáció nőtt fel békében. Az emberek a legnagyobb butaságokat nem akkor követik el, amikor bajban vannak, amikor nehéz a sorsuk. Éppen ellenkezőleg. Jó dolgunkban hibázunk. Most is valami hasonló a helyzet, és nem érezzük át milyen veszély leselkedik ránk, milyen kockázat peremén állunk” – emlékeztetett Pokorni Zoltán hozzátéve, hogy egész Európában azon gondolkodnak, miként lehet elkerülni a háború továbbterjedését, és hogyan lehetne mielőbb leállítani a harcokat.

„Amikor visszaemlékezünk a halottainkra, akkor legyen ez a gondolat bennünk. Hogy nekünk nemcsak a múlttal, hanem a jelennel is el kell számolnunk, és felelősségteljesen kell dönteni. Reméljük, így lesz” – zárta beszédét Hegyvidék polgármestere.