A pódiumon: Háy János

Budapest kisregény a MOMKultban címmel irodalmi estet tartottak december 8-án a Kulpolateremben. A főváros egyesítésének 150. évfordulója alkalmából jelent meg a Budapest Nagyregény; a 23 kerületet ábrázoló, 23 szerző által megírt kötetben a Hegyvidék fejezetet Háy János író, drámaíró, költő, kerületi díszpolgár alkotta meg. A programon kerületi kötődéséről, múltról és jelenről Bérczes László beszélgetett vele.

Az író regényes életrajzából indulva szóba került egy kicsi falu, Vámosmikola – és a kérdés: hogyan lesz egy vidéki fiúból budai polgár és hogyan marad egy igazi budai lakos örökké vidéki? A bogyósgyümölcskertész fia című könyvből felolvasott részlethez kapcsolódóan arról esett szó, hogy – bár a gyerekkor már fogság volt számára, a kis közösség védelmi hálóját elveszítve asszimilálódása az új környezetbe nem volt zökkenőmentes. Érzékenyen érintette a megváltozott akusztikai közeg, feltűnt a budapestiek beszédének a sebessége, a nyelv rafináltsága. „Hogy fogod elmondani nekik, hogy te ki vagy? Hogy fogod megtalálni magad ebben a közegben?” – merült fel benne kamaszként. A sok rossz élmény mellett azonban későbbi pályája megalapozásaként az iskolatársak hatására fordult érdeklődése mind jobban a kultúra, a kortárs művészetek felé. Mesélt kiállításokról és egy ominózus Cseh Tamás koncertről is.

Háy János azt a nézetet képviseli, hogy a világ dolgaihoz nem fogyasztóként, hanem érzelmileg kell viszonyulni. „A hülyítés egészen magas szintjére jut el a modern technológiát használó társadalom körülöttünk.” – fogalmazott. A kukoricakapálás jó példának bizonyul arra, hogy a befektetett munkával hogyan kell bánni: miután beláthatatlan volt a munka, automatikusan szakaszolták. Ehhez hasonlóan az életet és a nagy feladatokat sem lehet egyben elviselni, lényeges, hogy a szakaszhatárokon meg tudjunk pihenni és be tudjuk seperni a tapasztalatainkat. – fejtegette.

Felmerült, hogy fikció-e az önéletrajz, vagy sem. Háy fikciónak tekinti, mert írás közben valamilyen értelmezést visz a múltba, és elkezd súlyozni. Példaként Knausgårdot, Bereményit, Móriczot említették – hozzátéve, hogy a műalkotás egy teremtett világ, ami az alkotó tapasztalatából táplálkozik, és az olvasó tapasztalati világával találkozva jöhet létre a megérintettség, a katarzis. Hogyan ír, hogyan dolgozik? Válaszában elmondta, hogy az írás, az irodalommal való törődés neki alapvetés. A fejben való munka nála már „írás”. Csak annak van értelme, amibe energiát tesz, minden csak attól él. A leglényegesebb, hogy az írások megőrizzék autentikus erejüket. Egy író akkor tehetséges, amikor ír, az egy erős otthonosság. A zűrzavar nem felel meg az írásnak… Az izgalmas beszélgetés végén a Budapest Nagyregényben szereplő novella is szóba került, amelynek egyik helyszíne a Biopiac, hamisítatlan „háyjánosos” szöveg.