Ötvenéves a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény
Teltházas előadásokkal ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény. A X. Hegytörténeti Konferenciának otthont adó Hegyvidék Galériában neves szakemberek meséltek kerületünk elmúlt ötszáz évének meghatározó történéseiről.
„A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteménynek egyre fontosabb szerepe van a kerületünk életében. Örülök, hogy az intézmény ötvenéves fennállását ezzel a tartalmas konferenciával ünnepelhetjük!” – mondta a X. Hegytörténeti Konferencia résztvevőit köszöntő Pokorni Zoltán polgármester. „Az egyik szívügyem, és ezt Földváry Gergely, a gyűjtemény vezetője is tudja, a helytörténet társadalmasítása. Szólítsuk meg az itt élőket, gyűjtsünk az utókor számára minél több emléket, történetet” – fogalmazott a polgármester, aki azt is elmondta, hogy mi érdekelte a leginkább a gyermekeit. „Milyen volt, amikor kicsi voltál? Hogyan nézett ki a lakás? Milyen volt az élet akkoriban? Milyen játékokkal játszottatok? – a fiaim számtalanszor feltették nekem ezeket a kérdéseket. A gyerekeket érdekli a múlt. Éppen ezért kérjük meg a történelem tanárokat, osztályfőnököket, hogy a tanítványaikat vegyék rá arra, hogy faggassák a szüleiket, nagyszüleiket. Kérdezzék meg tőlük, milyen volt 1956, mit csináltak a rendszerváltás éveiben vagy, emlékeznek-e még június 16-ára” – emelte ki a polgármester, aki arra is emlékeztetett, hogy a hegyvidékiek egyik legdrámaibb élménye Budapest ostroma volt.
A X. Hegytörténeti Konferencián az elmúlt ötszáz év történéseit és összefüggéseit ismerhettük meg közelebbről. Horváth Richárd, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet főmunkatársa például Budán vagy Budán? címmel tartott előadásán Mátyás király itineráriumának eredményeiről és nehézségeiről hallhattunk, illetve azt is megtudtuk, hogy a legendákkal ellentétben valószínűsíthető, hogy Mátyás soha nem járt álruhában a nép között, hiszen a király biztonságára akkoriban is nagyon ügyeltek.
Csorba László, Barabás Miklós ükunokája, az ELTE BTK Történeti Intézet professor emirátusa, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója Barabás Miklós reformkori munkásságáról hozott érdekességeket. Simon Katalin, Budapest Főváros Levéltár munkatársa a budai, hegyvidéki bortermelés fénykoráról és bukásáról mesélt, Katona Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa a hegyvidéki sörfogyasztásról és a tömény italok kultúrájának kulisszatitkait osztotta meg. A történész a korabeli képek mellett idézeteket is hozott. A Fővárosi Lapok, 1876. április 23-án megjelent számában például erről olvashattak: „»»Minek inna Árpád ivadéka árpát« – isszák biz az árpát (vagyis az árpa levét) országszerte, így 1873-ban már az országban 299 sörgyár volt, melyek 1.262,186 akó sört gyártottak, ezért 1.481,177 ft fogyasztási adót fizettek s 648,500 mérő árpát s 6250 mázsa komlót használtak el. Hát még a behozatal!”. A hegyvidéki vendéglátóhelyek is nagy népszerűségnek örvendtek. Ezt bizonyítják Jókai Mór 1893-ban írt sorai: „Manapság a Zugliget a legpompásabb nyaralókkal van beépítve, melyeken díszkertek, gyümölcsösök körítenek. Kényelmes vendéglők: a Fácán, Szarvas, Disznófő legkedvesebb mulatóhelyei a fővárosi közönségnek”.
Az egész napos ünnepi konferencián Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa, Devescovi Balázs, az ELTE BTK- Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet adjunktusa, Földváry Gergely, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Ablonczy Balázs, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, osztályvezetője, Merczi Miklós, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum muzeológiai főosztályvezetője, Perényi Roland, a BTM-Kiscelli Múzeum igazgatója, Pótó János, az ELTE BTK címzetes egyetemi docense, Csillag Péter, a Nemzeti Sport újságírója és Szebényi Ágnes, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa is különleges történeteket hozott a Hegyvidék múltjából.
