Ostrom 78 | Az áldozatokra emlékeztünk

FEBRUÁR 10-én a Kapisztrán téren Fonti Krisztina, a Hegyvidék alpolgármestere, Váradiné Naszályi Márta az I. kerület és Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere közösen emlékeztek az ostrom lezárulására, a katonai és civil áldozatokra

Az alábbiakban Fonti Krisztina alpolgármester asszony emlékező beszédét közöljük.

Tisztelt Polgármester Asszony, Polgármester Úr! Tisztelt Emlékezők!

Azért gyűltünk itt össze, hogy kegyelettel emlékezzünk a város és a Vár ostroma során elhunytakra. Az emlékezésnek szentelt nap ez, amely mindannyiunk számára lehetővé teszi, hogy ne csak tudjunk az áldozatok sorsáról, de meg is értsük ezeknek a véres napoknak az üzenetét.

Budapest ostroma a világtörténelem egyik legvéresebb, legszörnyűbb ostroma volt. A hitleri Németország itt, Budapesten akarta megállítani a végzetét. Szemben vele egy másik diktatúra, a sztálini Szovjetunió állt.

A történelem évtizedekig megkérdőjelezhetetlenül uralkodó ítélete szerint itt a jó és a rossz harcolt akkor egymással. A nemzetiszocialista terrorral és elnyomással szemben a szövetségesek ugyan a szabadság ígéretét hozták – de mint egy-két évvel később kiderült, csak kontinensünk nyugati fele számára.

Ma már tudjuk és ki is mondhatjuk, hogy hetvennyolc évvel ezelőtt a huszadik század két leggonoszabb európai diktátorának, Hitlernek és Sztálinnak a hadserege csapott itt össze. Tízezrek estek áldozatul; katonák és civilek; magyarok és nem magyarok; nők és férfiak; gyermekek, és aggastyánok; meghaltak olyanok, akik maguk is bűnösök voltak a pusztításban és olyanok is sokan, akiknek ártatlan életén átgázolt a történelem.

De az ostrom áldozatai azok a túlélők is, akiket elhurcoltak, megerőszakoltak, akik testileg vagy lelkileg megrokkantak, akik megözvegyültek, akik árván maradtak, akik gyermeküket vesztették el és mindazok, akiknek az életét tönkretette a háború.

A várvédőket rossz és gonosz ügy védelmére vezényelték, rossz és gonosz ügy érdekében haltak meg. Áldozatok voltak, és áldozat volt az a sok ezernyi civil, akikkel bomba, terror vagy éhség végzett. Önzés, vérszomj és gonoszság ült tort akkor Budapesten. Ám mellette, vagy inkább mindezzel szemben ott volt a bátorság, az önfeláldozás, a hazaszeretet és bajtársiasság is. Mert voltak, akik emberek maradtak az embertelenségben, katonák és civilek egyaránt, akik hősei ezeknek az apokaliptikus napoknak.

Emlékezzünk a hetvennyolc évvel ezelőtti ostromra, emlékezzünk a hősökre és emlékezzünk az áldozatokra is, és halljuk meg síron túli közös üzenetüket, s mondjuk ki hangosan, hogy mindenki meghallja:

Nem akarunk több háborút!