Lehullt a lepel Tamási Áron szobráról

Tamási Áron halálának évfordulóján, nem sokkal a nemzeti összetartozás napja előtt leleplezték az élete utolsó húsz évét a Hegyvidéken töltő, székely magyar író szobrát a Kiss János altábornagy utcában, a Tanítóképző épülete előtt. Az alkotó első egész alakos fővárosi szobránál Pokorni Zoltán polgármester, Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke, valamint Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a Tamási-emlékév fővédnöke mondott avatóbeszédet.

„Tamásival, a legnagyobb erdélyi, székely íróval leggyakrabban Trianont, nemzeti tragédiánkat azonosítjuk. Nem véletlen, hogy most adjuk át ezt a szobrot: halálának van az évfordulója, de a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója is a jövő héten lesz” – mondta el Pokorni Zoltán a szoboravató ünnepségen.

A polgármester arról is szólt, hogy 2010-ben Kövér Lászlóval közösen kezdeményezte a parlamentben, hogy június 4-e, Trianon évfordulója, a nemzeti összetartozás napja egy olyan emléknap legyen az iskolákban, amin nemcsak a fájdalmas elszakításra emlékezhetnek a fiatalok, hanem arra az értékre is, amit a határon túli magyarság jelent az egész magyar nemzet számára. És hogy ez ne csak plusz történelemóra legyen, vagy „egy vigyázzállásos, unt vagy utált iskolai ünnepség”, ezért tűzték ki azt a célt – amit a Hegyvidéki Önkormányzat már 2006-ban elindított programként –, hogy minden magyar gyerek életében legalább egyszer jusson el osztálykirándulás formájában, a magyar kormány támogatásával határon túli, magyarok lakta területre.

„Jó dolog tudni a történelmi adatokat, évszámokat, a fájdalmas tényeket, de ezek mind információk, amiket egy gyerek hamar elfelejt. Ellenben ha átélt élménnyel gazdagszik, hozzá hasonló, vele egykorú gyerekekkel találkozik, azt élete végéig megjegyzi” – véli a polgármester. Megemlítette, hogy az elmúlt években, pályázati támogatással harminchárom határon túli kirándulás valósult meg a tankerületi intézményekben, és ezeken közel kilencszáz diák vett részt.

Pokorni Zoltán szerint jó helyre került Tamási Áron szobra: a Tanítóképző kapuja előtt arra emlékezteti a pedagógusokat és pedagógusjelölteket, hogy nemcsak regényeket, novellákat, verseket kell olvasni, hanem a mai gyerekeknek hiteles, élményszerű módon érdemes megvilágítani, mit jelenthet határon túli magyarnak lenni. „Ha ezt megérzik, akkor azt is megértik, mit jelent a határon belül magyarnak lenni” – jelentette ki.

„– Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: –Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon!” – idézte Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke Tamási Áron talán legismertebb sorait az Ábel Amerikában című művéből, hozzátéve: az író sokat idézett mondatai soha nem válnak közhelyessé, mert mély igazság rejtőzik bennük.

„Ha a mondatok forrása tiszta, akár egy áttetsző patak valahol a Kárpátok rengetegében, akkor azokat soha nem szennyezheti a történelem, az emberi gyarlóság semmiféle mocska” – magyarázta az elnök. Tamási prózájának nagy varázslataként értékelte azt, hogy miközben a szülőföldről beszél, annak tájait és embereit idézi meg, mégis képes mindezt egyetemessé emelni, olyan irodalommá, amelyet a Föld bármelyik pontján megértenek.

Tamási Áron „a magyar irodalom székely realista táltosa” – így jellemezte az írót ünnepi beszédében az Országgyűlés elnöke. Kövér László szerint Tamási olyan korban élt és alkotott, amiben a székelyek és magyarok igazsága nem volt sem kimondható, sem elhallgatható. Úgy látja, ebből az „ellentmondásból fakadó drámaiság sugárzik végig az életművén”, amelyben a létfeszültséget székely derűvel tette elviselhetővé.

„Mint ismert, a farkasszemet nézni valakivel szólásunk azt jelenti, nem kitérni a rossz elől, hanem dacolni és szembeszállni vele. Aki farkaslaki, annak különösen jól kell tudnia mindezt” – utalt a politikus Tamási szülőhelyére. Felelevenítette Tamási Áronra három nagy próbatételét az életében: 1918-ban, az első világháborúban az olasz fronton nézett farkasszemet a halállal, majd 1937-ben az etnikai kirekesztéssel fenyegető romániai fasizmussal, 1956-ban pedig az ideológiai kirekesztést hirdető, nemzetáruló magyarországi kommunistákkal került szembe.

„Mindhárom esetben emberként, magyarként és írástudóként erkölcsileg ő került ki győztesen a szembenézésből. Az ő művészi igazságai azért váltak örök igazságokká, mert aranyfedezetük a valóságban, a nemzeti hűségben és az írástudói felelősségben, a jellemben rejlik” – hangsúlyozta Kövér László.

Az Országgyűlés elnöke felidézte, hogy Tamási már 1937-ben arról beszélt: Európában 40 millió ember él kisebbségi sorban. Azóta a helyzet csak romlott – tette hozzá –, nem 40, hanem 50 millió európai ember él nemzeti kisebbségi sorsban, és „napjainkra már az európai többségi nemzetek identitását és emberi méltóságát is hasonló veszélyek fenyegetik, mint a nemzeti kisebbségekét.” Szerinte napjainkra már ott tartunk, hogy a transznacionális hatalmak az európai nemzeti többségeket is otthontalanná akarják tenni, mindezért „székely táltosunk azon megállapítása, mely szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, napjainkban nemcsak magyar, hanem nagyon időszerű európai igazság is.”

Tamási Áron első egész alakos budapesti szobrát, Matl Péter kárpátaljai szobrászművész alkotását Kövér László, Pokorni Zoltán, Erős Kinga, illetve a Csibi Krisztina, a Tamási-emlékév programjainak lebonyolításával megbízott Magyarság Házának igazgatója leplezte le. Az eseményen sokak mellett jelen volt az író szülőfaluja, Farkaslaka küldöttsége, valamint a hegyvidéki Tamási Áron iskola diákcsoportja is.

A szobrot Jakab Gábor pápai káplán, szentszéki tanácsos, gyulafehérvári plébános, Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök, Ráduly-Baka Zsuzsanna kovásznai református lelkész, valamint a szintén Erdélyből származó, de Budapesten szolgáló Czire Szabolcs unitárius lelkész áldotta meg. A Hegyvidéki Önkormányzat nevében Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester koszorúzta meg az emlékművet.