A kommunizmus áldozataira emlékeztünk a Gesztenyés kertben

Az Országgyűlés döntése értelmében február 25. a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon tartoztatták le a megszálló szovjetek Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a kommunistákkal szembeni kiállása miatt. Miután a Szovjetunióba vitték, nyolc évet raboskodott a Gulagon és az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. Elfogása volt az első lépés azon az úton, amelynek során a kommunisták fokozatosan kiépítették Magyarországon a máshogyan gondolkodókkal könyörtelenül leszámoló egypárti diktatúrát. A Hegyvidéken 2013-ban Áder János köztársasági elnök részvétele mellett a Gesztenyés kertben avatták fel gróf. Esterházy János szobrát. Hegyvidéki kötődése, hogy Esterházy János 1939-ben megvásárolta az Istenhegyi út 5. szám alatti villát. Valószínűleg ő maga is sokat tartózkodott a házban, de felesége és gyermekei biztosan itt laktak és nőttek fel.

A mártír felvidéki magyar politikust a második világháború után a kommunista szlovák kormány háborús bűnösként kezelte, és átadta a szovjet csapatoknak. Évekig sínylődött szibériai büntetőtáborokban, majd visszaküldték Csehszlovákiába. Halálbüntetését életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták, a Mírov börtönben halt meg 1957. március 8-án.
Szobránál minden évben koszorúzást tart a Hegyvidéki Önkormányzat, idén is Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester helyezte el az emlékezés virágait az emlékművön.

Pokorni Zoltán elmondta, hogy emléknapjaink tagolják az évet, a nagy nemzeti ünnepeket egészítik ki a szomorú évfordulók, mint amilyen a kommunizmus diktatúrák áldozatainak emléknapja vagy a holokauszt emléknap.
A polgármester szerint fel kell újból és újból idézni ezeket a történéseket, mert így épülhetnek védfalak gyermekeink és a magunk szívében, fejében. Hogy ne épülhessen ki még egyszer olyan embertelen, elnyomó és gyilkos rendszer, mint a kommunizmus, vagy mint amilyen a holokauszt idején Magyarországon működött.

Egyetlen emléknap sem egy plusz történelemóra, hiszen ez akkor működik jól, ha látjuk mögötte a fájdalmas emberi történeteket. Ha látjuk azt az egyetlen embert, akinek a helyébe tudjuk képzelni magunkat. Ilyen Esterházy János, akinek az élete mozifilmbe illő. Grófi család sarja, négy évesen hal meg édesapja, és így lengyel édesanyja neveli fel. Alig kamaszodik, amikor a trianoni döntés miatt felvidéki birtokaik nagy részét elcsatolják. Ekkor nem Magyarországra jön, hanem vállalja a kisebbségi létet, hogy Felvidéken küzdjön a határon túl rekedt magyarok jogaiért. Aztán a bécsi döntést követően, amikor Magyarország visszakapja elvett területeinek egy részét, Kassán tartott beszédének első mondatában arra figyelmezteti Horthy Miklóst, hogy ugyanazokat a jogokat kell a szlovák kisebbségnek biztosítani, amikért ő küzdött évtizedeken keresztül magyarként Szlovákiában. Egyedüliként nem szavazta meg a szlovák parlamentben a zsidótörvényeket, ennek ellenére az oroszok által megszállt szocialista Csehszlovákia vezetői lázítással és háborús bűnökkel vádolták. Önként jelentkezik Gustáv Husák belügyi biztosnál, aki azonnal kiadja a szovjeteknek. 10 éven át járja a munkatáborokat, mire kiadják a csehszlovákoknak, hogy azok végrehajthassák rajta a közben kiszabott halálos ítéletet. Azért térhet haza, hogy megöljék. Végül elnöki kegyelmet kap, ami életfogytiglani börtönt jelentett. 1957-ben betegen, gyakorlatilag éhen hal a börtönben.

„Ha van példamutató sors a XX. század első felének történelmében, akkor az övé az. Egy tiszta és karakán embert látunk a személyében” – hívta fel a figyelmet Pokorni Zoltán. A polgármester hangsúlyozta: rendkívül fájdalmas, hogy Esterházy Jánost és a hozzá hasonló embereket a náci és a kommunista rendszer is eltaposta.