A Hegyvidéken indult útjára az első Kodály Műhely

35 éves álom vált valóra: hivatalosan is megnyitotta kapuit a Kodály Műhely, amelynek a Magyar Örökség Díjjal és Prima díjjal is kitüntetett Angelica Leánykar megújult épülete ad otthont. A példaértékű hegyvidéki intézményt a magyar zeneművészet bástyájaként tartják számon.

„Sok szereplő összehangolt munkája kellett ahhoz, hogy megszülethessen a Kodály Műhely. Kellett hozzá az épület tulajdonosaként a Hegyvidéki Önkormányzat, Fekete Péter, korábbi kultúráért felelős államtitkár, aki jelentős forrást biztosított a ház belső felújítására. Rengeteget segített Marosi Miklós Széchenyi-díjas építész, a magyarországi építészközélet meghatározó személyisége, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, aki társadalmi munkában vállalta a tervezési munkát. Sajnálatos módon ő ma már nem lehet közöttünk. Mindenekelőtt kellett hozzá az ötlet megálmodója, Gráf Zsuzsanna, aki 35 évvel ezelőtt létrehozta a számtalan nívós díjjal elismert Angelica Leánykart, és vele együtt azt a pezsgő zeneművészeti életet, ami körülöleli a Városmajori Gimnáziumot” – fogalmazott Pokorni Zoltán polgármester, aki az épület múltjáról is beszélt. Mint kiderült, a ház az 1800-as években útkarbantartást felügyelő hivatalként működött, de volt már ott szauna, a földszinten tornaöltzők és tusolók. Az emeletet az önkormányzat sok évvel ezelőtt átadta az Angelica Leánykar tagjainak, akik később a földszintet is birtokba vehették. A polgármester emlékeztetett, hogy a hányattatott sorsú műemléképülettel rengeteg teendő volt, például a hozzátákolt sufnikat is el kellett bontani. „A feladataink nem értek véget. Előttünk van még az épületet külső renoválása, valamint az intézmény jogi kereteinek a kimunkálása. Az államtitkársággal közösen dolgozunk azért, hogy a Kodály Műhely hosszú távú működtetésére is megoldást találjunk. Hallatlanul büszkék vagyunk az Angelika Leánykarra, úgy gondolom, minden támogatást megérdemelnek. Mert sok városnak és gimnáziumnak van énekkara, de olyen magas színvonalú, mint az Angelica talán sehol máshol nincs” – fűzte hozzá Pokorni Zoltán, aki Fonti Krisztina alpolgármesterrel közösen vett részt a Kodály Műhely megnyitóünnepségén.

>>Ha egy szóval akarnók jellemezni e nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ének... Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg<< – idézte Kodály Zoltán szavait Szentmártoni János. A Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára szerint a zenei mester e gondolatok megfogalmazásánál még nem is sejthette, hogy milyen hamar eljön az idő, amikor szükségünk lesz az ének szellemének védelmére. „Ezért kell napjainkban különösen odafigyelnünk mindazokra, akik e védelmet a legnagyobb szakértelemmel és odaadással szervezik. Azokra a kiemelkedő pedagógusokra és művészekre, akik kulturális örökségünk megőrzésén, hagyományaink ápolásán és a fiatal generáció lelki, szellemi egészségének biztosításán fáradoznak. Ilyen elhivatott karnagy és tanáregyéniség, Gráf Zsuzsanna, számos állami és civil elismerés birtokosa. Az általa álmodott és megvalósított zenei univerzum gyújtópontja, a kodályi nevelés, Bartók és Kodály örökségének méltó gondozása, valamint a kortárs magyar szerzők műveinek megismertetése a szakmával és a nagyközönséggel” – tette hozzá az álamtitkár, aki köszönetet mondott Gráf Zsuzsanna példaértékű nemzetépítő munkájáért, amellyel – mint fogalmazott – nem kevesebbet ad a jövőnek, mint a nemzeti és keresztény értékekre büszke, azokat bátran megélni kész fiatalokat.

„Harminc éve követem ezt a csodát. Gráf Zsuzsanna és az Angelica Leánykar minden létező és elképzelhető támogatást megérdemel. Mindannyiunk kötelessége keveset vagy akár többet hozzátenni ahhoz, hogy a Kodály Műhely működjön. Ez harminc évvel ezelőtt is így volt, de most százszor nagyobb szükség van rá. Mert nézzünk ki! Mi történik a világban?! A legfontosabb kapaszkodónkat a szellemi töltetű értékek jelentik. Ilyen a karéneklés is, ahogy azt egykor Kodály is megmondta” – jelentette ki Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész, aki az Angelica Leánykarral együtt szokott alkotni és fellépni.

„Sok mindent le lehet írni a könyvekben, tanulmányokban arról, hogy hogyan és mit kell tanítani, de azt a lángot, amit Gráf Zsuzsanna személye jelent, nem lehet tanítani. A nagy tanárok mesterek, és tulajdonképpen művészek is. Zsuzsanna ezt testesíti meg.

Lelkiismeret-furdalással feltehetnénk a kérdést: miért nem áll az egész ország Gráf Zsuzsákból? Erre a válasz az, hogy erre csak születni lehet” – méltatta az Angelica Leánykar karnagyát Batta András, a Magyar Zene Házának ügyvezető igazgatója, aki szerint a hazai zeneművészet vára a Zeneakadémia, bástyája pedig a most átadott hegyvidéki Kodály Műhely. „A kettő nem zárja ki egymást, sőt! Jól átjárható a két intézmény, és csodálatos dolgokat lehet bennünk megvalósítani” – mondta.

„Ez egy olyan szellemi helyszín, ahol a zenei, kulturális, szakmai, módszertani, fejlesztő, élményítő, elméleti és gyakorlati képzések, a művészeti munka megalapozása, magas szintű előkészítése folyik” – foglalta össze a Kodály Műhely küldetését Gráf Zsuzsanna, aki – mint fogalmazott – 1989-ben „rózsaszín motorral” érkezett a Városmajori Gimnáziumba, hogy megalapítsa az Angelicát. A Magyar Örökség- és Junior Prima díjjal kitüntetett kórus azóta bejárta a világot Japántól Argentínáig, és olyan helyszíneken énekelt, mint a párizsi Notre-Dame, a kölni dóm, a Santa Francesca Romana-templom vagy a Vatikán Villanovai Szent Tamás-temploma. „A Kodály Műhelyben nem szeretnék mindent egyedül csinálni, társakra is szükség van. Olyan fiatal művészkollégákra, akikkel együtt dolgozhatunk. Ahogy egy kottafej mögött, úgy itt, ebben az épületben is meg kell találni a mögöttes tartalmat, a lelkiséget, az érzést. Sokszor eszembe jutnak Bősze Ádám szavai, aki az egyik előadásán beszélt arról, hogy titkon minden ember arra vágyik, hogy az angyalok énekeljenek neki. Az életemben mindig ezt a célt szolgáltam. Ezután is mindent megteszek azért, hogy minél többen hallgassák az angyalok énekét” – szögezte le a háromszoros Artisjus-, Liszt Ferenc-, Magyar Örökség-, Bartók–Pásztory- és Apáczai Csere János-díjjal, valamint a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével is kitüntetett érdemes művész karnagy.

Dr. Szebedy Tas, a Városmajori Gimnázium igazgatója a monumentális ünnepre írt versével zárta pohárköszöntőjét.