Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt
Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester közösen koszorúzták meg a Gesztenyés kertben Esterházy János gróf szobrát. A kommunista diktatúrák áldozatainak napja alkalmából megtartott ünnepségen a mártírhalált halt politikusra és mindazokra emlékeztek, akiket megölt vagy megnyomorított, bebörtönzött, munkatáborba zárt, megkínzott, ellehetetlenített, üldözött vagy menekülésre kényszerített bármely kommunista rendszer.
Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a kommunisták elleni tevékenysége miatt 1947. február 25-én hurcolták el és vitték a Szovjetunióba. Nyolc évig tartották fogva a Gulagon és Moszkvában. Ez volt az első mindenki számára egyértelmű lépés az ötven évig tartó magyarországi kommunista diktatúra felé vezető úton, amelynek során fokozatosan eltávolították a közéletből az ellenszegülőket, másként gondolkodókat. A Kovács Bélával történtek a demokrácia és az alapvető szabadságjogok sárba tiprásának jelképévé váltak, ezért döntött úgy 2000. június 13-án az Országgyűlés, hogy letartóztatásának napját a Független Kisgazdapárt javaslatára a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává teszi.
Hegyvidéken hagyomány, hogy az önkormányzat megemlékezést tart az emléknapon gróf Esterházy János szobránál, hogy így tisztelegjen a levéltári adatok szerint legalább 100 millió áldozat előtt.
„Rendkívüli ember volt, aki az elszakított Felvidék országgyűlési képviselőjeként kiállt a kisebbségbe szorult magyarok jogaiért, és ugyanígy felszólalt a szlovák kisebbség érdekében a magyar Parlamentben, miután Felvidéket visszacsatolták Magyarországhoz” – hívta fel a figyelmet Pokorni Zoltán, majd arra is emlékeztetett, hogy Esterházy János egyedüliként a csehszlovák parlamentben, nem szavazta meg a zsidók kitelepítéséről hozott törvényt. Ennek ellenére először a szovjetek fogták el, majd elengedése után a szlovákok letartóztatták le és koholt vádakkal ismét átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Tíz év szibériai kényszermunkára vitték, közben a csehszlovák állam halálra ítélte arra hivatkozva, hogy együttműködött a nácikkal. Ezt ugyan később életfogytiglani börtönre változtatták és nyilvánvalóvá tették, hogy soha sem engedik szabadon. A tiszta szívű és elveihez mindvégig ragaszkodó, nagybeteg gróf 1957-ben börtönében halt meg.
„Esterházy János a mi saját hősünk is, hiszen egy rövidebb időszakon keresztül itt élt az Istenhegyi úton, családja még tovább volt hegyvidéki lakos. Életútja példaértékű számunkra, hiszen talán nincs is olyan magyar közöttünk, akit valamilyen formában ne érintett volna a kommunista diktatúra” – tette hozzá a polgármester utalva arra is, hogy alig néhány napja kerültek összetűzésbe Budán a kitörés napján felvonulók és az ellentüntető antifasiszták. Most először történt tettlegesség, ami Pokorni Zoltán szerint ugyanúgy elfogadhatatlan, mint az ukrajnai háború, mert az erőszak semmire sem megoldás.
