Főhajtás a forradalom áldozatai előtt

Hagyomány a Hegyvidéken, hogy november 4-én a polgármesteri hivatal lépcsőin mécsesek gyúlnak az 1956-os forradalom áldozatainak emlékére. Hatvannégy évvel ezelőtt ezen a napon indult el a szovjet agresszió, ami végül legyőzte a hősiesen harcoló hazafikat.

Hajnali öt óra húsz perckor hangzott el Nagy Imre miniszterelnök rádióközleménye, a magyarság segélykiáltására azonban nem érkezett válasz.

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

A Nyugat befogta a fülét, lesütötte a szemét, és magára hagyott egy egész nemzetet. Egyedül pedig, segítség nélkül hiába fogott fegyvert fiatal és öreg, nő és férfi, nem bírhattak a sokszoros túlerővel.

Elkeseredett harcok folytak számos városban, Budapesten a Corvin közben, a Dob utcánál, Soroksáron, Erzsébeten, a Széna téren és az Alkotás úton próbálták megállítani a tankokkal és nehéztüzérséggel támadó ellenséget. Hogy ez mekkora hőstett volt, arra Konyev marsall téves előrejelzése az ékes bizonyíték. A Varsói Szerződés főparancsnoka azt mondta, három napig tart majd a katonai művelet, de végül egy hétre volt szüksége a kétes győzelemhez. És, milyen áron! Közel háromezer magyar halt meg a harcokban, a sebesültek száma meghaladta a 20 ezret.

Rájuk emlékeztünk november 4-én a Hegyvidéki Önkormányzat rendezvényén, ahol Rubold Ödön színművész Vörösmarty Mihály Honszeretet című versét szavalta el, míg Draskóczy Lydia hegedűművész népdalokat adott elő.

Ezután elsőként Fonti Krisztina gyújtott mécsest, majd a megemlékezés résztvevői is követték példáját. Az alpolgármester elmondta, hogy nemcsak a dicsőséges napokat kell felelevenítenünk, hanem azokat is, amelyeken veszteségeket szenvedtünk. Ne feledjük el, hogy sokak életét törte derékba a forradalom vérbefolytása és az ezt követő megtorlás. Rengetegen kerültek börtönbe, szakadtak el a családjuktól, mások kivándoroltak.

„2020 a Nemzeti Összetartozás Éve, most talán még fontosabb, hogy mi magyarok bárhol is legyünk érezzük, nem vagyunk egyedül” – hívta fel a figyelmet Fonti Krisztina hozzátéve, hogy ezen a napon az anyaországban és szerte a világban minden magyar megéli közös fájdalmunkat, fejet hajt a forradalom hősei előtt.