Felavatták Járdányi Pál emléktábláját

Járdányi Pál (1920-1966) zeneszerző, népzenekutató 1948-54 között élt és alkotott a Németvölgyi út 78/a. alatt. E falak között írta legismertebb művét, a Vörösmarty szimfóniát.

Az emléktábla-avató ünnepségre a zeneszerző születésének 101. évfordulója alkalmából került sor. Pokorni Zoltán polgármester köszöntőjében elmondta, hogy a Járdányi család nemcsak a hozzátartozókból, leszármazottakból áll, hanem a nevét viselő intézmény képviselőiből, zenészekből, zeneszeretőkből. A Kelemen László utca és a Hűvösvölgyi út sarkán lévő épületen már van egy emléktábla, hiszen Járdányi Pál 1954-től haláláig ott élt. A környékhez fűződő gyerekkori élményeit felidézve a polgármester kifejtette, az emlékezés egy olyan dimenzió, ami otthonná teszi városainkat, kerületeinket. „Azért fontos, hogy emléktáblát állítsunk, mert otthonossá, elviselhetőbbé és boldogabbá teszi az életünket. – mondta, majd hozzátette: Nem állítom, hogy aki majd itt elsétál, hazamegy és meghallgatja a Vörösmarty szimfóniát, de biztos, hogy néha eszébe jut – és ezáltal gazdagabb lesz az élete.”

Dr. Kusz Veronika zenetörténész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének munkatársa avató beszédében Járdányi Pál pályaképét rajzolta fel. A tavalyi Járdányi-évet elsodorta a pandémia, így a tervezett programok, a méltó megemlékezések nem valósulhattak meg. „Járdányi mintha mindig az élet sűrűjében, kiélezett helyzetekben, élet és halál összecsapásának gócpontjában találta volna magát.” – fogalmazott a nemrégiben napvilágot látott Járdányi és kora című tanulmánykötet egyik recenzense. Járdányi Pál életében, az 1920 tele és 1966 nyara közt eltelt néhány évtizedben, kétség kívül egymást érték a tragikus események Magyarországon. A Trianoni békediktátum évében született, 1938-ban érettségizett a Ciszterci Gimnáziumban, a világháború idején járt a Zeneakadémiára, hegedűművészként 1940-ben, zeneszerzőként 1942-ben diplomázott. Mindez alapvetően meghatározta a gondolkodását és kamaszkorától szenvedélyesen nyomon követte a politika eseményeit. Tizenkilenc évesen tagja volt az antifasiszta művész szövetkezetnek, a világháború idején zsidókat segített, és az 1956-os forradalomban is aktív szerepet vállalt; politikai nézetei miatt elbocsátották a Zeneakadémiáról. Szorongatott helyzetben volt szinte egész életében; sok ilyen szituációnak lehettek tanúi ennek a háznak a falai is… De az életmű legbecsesebb részére, zeneszerzői termésére derűvel tekinthetünk – erről bővebben is megemlékezett a zenetörténész. Bárdos Lajos és Rajeczky Benjámin korai útmutatásának köszönhetően Járdányi már kamaszként a népzene, Bartók és Kodály bűvkörébe került.

Az emléktáblát Pokorni Zoltán és Dr. Járdányi Gergely nagybőgőművész, Járdányi Pál fia leplezte le, majd Pokorni Zoltán, valamint Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere, a Járdányi család, és a Járdányi Pál zeneiskola képviselői koszorúkat helyeztek el az egykori lakóház falán. Az ünnepi eseményen Karácsony Gergely főpolgármester köszöntő sorai is felolvasásra kerültek. Végezetül a zeneszerző lánya, Járdányi Zsófia hegedűművész szólt a jelenlévőkhöz: „Ez a helyszín a jövőben az emlékezés helye. Kívánom az itt élőknek, az erre haladóknak, hogy megérezzék édesapám mindenre kiterjedő jóságát, és megismerjék alkotóerejét, alkotásaiban rejlő nagyságát.”