Emlékezés a kommunizmus áldozataira

A kommunizmus áldozatainak emléknapján Apor Vilmos szobránál tartott megemlékezést a Hegyvidéki Önkormányzat. Az emlékműnél Pokorni Zoltán polgármester és Fürjes Balázs, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár helyezte el koszorúját.„Bő két évtizede nyilvánította az Országgyűlés február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. 1947-ben ezen a napon hurcolták el Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát: ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy egy olyan diktatúra épült ki Magyarországon, ami nem tiszteli sem az írott, sem az íratlan törtvényeket, átlép mindenen, ha a politikai érdekei úgy kívánják” – mondta el Pokorni Zoltán az emléknap alkalmából.

A polgármester felidézte, huszonegy évvel ezelőtt hosszú vita előzte meg a parlamentben az emléknapról szóló döntést, mert „nem volt egységes az óhaj, hogy erről a korszakról ilyenformán megemlékezzünk”. Úgy látja, hogy elmúlt húsz év mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, „nem lehet méricskélni a történelemben”, nem lehet csak a dicső vagy csak a dicstelen pillanatokra emlékezni. „Mindenestül vállalnunk kell Magyarország történelmét, és benne az elég fájdalmas és sötét 20. századot, ami nagyon sok szempontból próbára tette az itt élőket” – tette hozzá.
Apor Vilmos szobra a róla elnevezett téren Pokorni Zoltán szerint arra emlékeztet, hogy a szovjet megszállás nyújtott hátteret, erőt azoknak a magyar kommunistáknak, akik aztán egy embertelen hatalmat építettek fel. A püspököt 1945-ben orosz katonák ölték meg, amikor lányokat és asszonyokat igyekezett megvédeni a gyalázattól.

„Fontosak a koszorúzások, közös megemlékezések, de még fontosabb, hogy kihasználjuk ezeket az alkalmakat és megkérdezzük szüleinket, nagyszüleinket, mi történt a kommunizmus évtizedeiben, hogyan élték át ezt az időszakot. Különösen a gyerekek számára fontos, hogy ebben a korszakban ne csak az unt vagy szeretett történelemtantárgyat lássák, hanem a személyes sorsokat is, mert a történelem nemcsak egy tantárgy, hanem a valóság” – mondta a polgármester.

„Emlékezzünk azokra, akiket elvesztettünk, adjuk tovább gyermekeinknek, hogyan is nézett ki múlt századi történelmünk, annak minden aspektusával. És engesztelődjünk ki egymással, önmagunkkal és a sorsunkkal” – erről Fürjes Balázs beszélt, aki felelevenítette: ahogy nagyon sok családban, náluk is „személyes gyászokban ölt testet a rajtunk átgázolt 20. századi történelem”.
Az államtitkár szólt nagyapjáról, aki a második világháborúban, miután a nácik megszállták Budapestet, életét kockáztatva a fiával – Fürjes Balázs édesapjával – katonai ellenállási mozgalmat szervezett, majd a háború után a kisgazdapártban próbált a kommunistákkal szemben politizálni. 1947-ben ötvenéves volt, amikor a kommunista pribékek otthona közelében, az Akácfa utcában elfogták és mindenféle bírósági tárgyalás nélkül elhurcolták Szibériába. Itt, egy szovjet munkatáborban vesztette életét, és csak évekkel később értesítették a családot arról, hogy „tévedés” történt, ártatlanul vitték el… Fürjes Balázs anyai nagyapja is megtapasztalta a diktatúra legsötétebb oldalát: ő az 1956 utáni megtorlásokat szenvedte el, verés és bebörtönzés jutott neki osztályrészül a forradalmat követően.