Díszpolgárunk lett Tóth József Füles, az emblematikus reklámplakátok alkotója
Tóth József karikaturista, tervezőgrafikus, fotográfus kapta meg a Hegyvidéki Önkormányzat díszpolgári kitüntetését. A díjazott, akit a legtöbben Fülesként ismernek, humoros reklámképeivel, szellemes rajzaival, valamint művészi fotóalbumaival írta be nevét a köztudatba.
„Fényképezni nem tudok, nem is tanultam rendesen, mint sokan mások, de vannak ötleteim. Humor és ötlet, ezeken múlt az egész életem” – vallott öniróniával saját művészetéről Tóth József Füles a Hegyvidék Televízió által készített portréfilmben, amit díszpolgárrá avatásának alkalmából láthatott a közönség a Barabás Villában rendezett ünnepségen.
A filmben a számos szakmai díjjal kitüntetett, 84 éves művész arról is beszélt, hogy emberszerető fényképésznek tartja magát. „Minden, amit csináltam, azért történt, hogy akik a munkáimat nézik, érezzék jól magukat az adott pillanatban. Abban a képben hiszek, ami valamit kivált. De nem a borzalmat, mert azt rengetegen fényképezik” – összegezte ars poeticáját.
„Füles derűt, bizakodást, jókedvet tud csempészni az életünkbe” – emelte ki méltatóbeszédében Szarka Klára fotótörténész, aki szerint a díjazott kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar reklámfotó történetében. Felidézte, hogy Tóth József már egészen fiatalon szellemes rajzokat, karikatúrákat publikált a Fülesben, valamint az Ország-világ és a Nők Lapja hasábjain, és mindössze húszéves volt, amikor az MTI Fotóhoz került gyakornokként, ahol a reklámfotózással megismerkedett. Jó állása volt az MTI-nél, tíz év után mégis eljött onnan és szabadfoglalkozású lett, ekkor már ugyanis számos megrendelést kapott a szocialista nagyvállalatoktól.
„Az ő reklámfotói egységes, semleges háttér elé konstruált, a grafikai elemeket a fotóval szinte azonos módon alkalmazó, szellemes, derűs, meglepő, de aprólékosan megtervezett képek vagy képmontázsok voltak” – mutatta be az alkotó stílusát a fotótörténész. Csodálatos karrierje, mint mondta, az általa feltámasztott igényeknek, a nagy közönségsikernek és annak volt köszönhető, hogy tudott valami egészen újat, eredetit hozni.
Főként neki köszönhető, hogy az addig lesajnált reklámkép az 1970-es évektől a magyar fényképezés egyik legfontosabb és legfajsúlyosabb műfaja lett. Plakátképei, például a tehéntúrót népszerűsítő, túróból formázott bocifej, az Utazás ’82 kiállításhoz készített bőröndfüles földgömb, vagy épp a Videoton színes televízió Élmény az ágyban című reklámja, amiben ő maga látható egy hálósapkában, több generáció tudatába is beleívódtak.
Szarka Klára szerint a rendszerváltás utáni új, üzleti világban is megállta volna a helyét Tóth József, de már nem talált benne örömet. Ezért felhagyott a reklámfotózással, fotográfusként azonban továbbra is zseniális anyagokat hozott létre, amikből számos nagyszerű kiállítás született. Az ezredforduló után különleges kiadványok jelentek meg az épületfotóiból, amiket középkori magyar templomokról, zsinagógákról, gyógyfürdőkről, Budapest rejtett szépségeiről készített, továbbá Petőfi és Radnóti verseihez fotózott képeket. Rendhagyó projektje volt továbbá a Magyar fényképészek arcképcsarnoka, ami a kollégái iránti figyelmének, érdeklődésének ékes bizonyítéka.
„Reklámképei beleégtek az emlékezetünkbe, az eldugott kis falusi vegyesboltokban még mostanában is lehet találkozni a tehéntúrós plakátjával” – osztotta meg személyes élményeit Pokorni Zoltán. A kerület polgármestere szerint a Kádár-kor még csak imitálta a piacgazdaságot, és annak velejáróját, a reklámokat, de talán épp ez adta azt a szabadságot, amibe Tóth József humora, ötletei, gegjei is belefértek. Ez a világ már a múlté – tette hozzá –, hiszen manapság nem az a probléma, hogy nincs elég termék és reklám, hanem hogy nem tudjuk eléggé korlátok közé szorítani a mindent elárasztó hirdetéseket.
A polgármester úgy véli, a hegyvidéki díszpolgári cím nem a díjazottaknak fontos, hanem nekünk, akik itt élünk. Mint fogalmazott, „kellenek olyan emberek, akikre fel tudunk nézni, akikkel azonosulni tudunk, akikről úgy gondoljuk, hogy mi is egy kicsit jobbak leszünk általuk. Nekik köszönhetően mondhatjuk el, hogy olyan helyen élünk, ahol remek emberek vesznek körül bennünket.”
„Ötven éve költöztünk a XII. kerületbe, azóta is itt vagyunk. Nagyon szeretem ezt a miliőt, sok barátot szereztem a Hegyvidéken” – mondta el a díjazott művész, aki arról is szólt, hogy szoros kapcsolatot alakított ki a Galéria 12 alkotócsoportjával. A G12-ben rendszeresen láthatók a munkái egyéni és csoportos kiállítások keretében, legutóbb Nyár, zene, tánc címmel nyílt meg a kollégáival közös tárlata. Ezzel párhuzamosan, díszpolgári kitüntetése alkalmából a MOM Kulturális Központ Reich Károly Lépcsőgalériája is bemutat az alkotásaiból egy összeállítást, ami a Füles mester panoptikuma címet viseli. Az előbbi kiállítás június 10-étől augusztus 3-áig, míg ez utóbbi július 3-ától augusztus 5-éig látogatható.
