Díszpolgárunk lett Skardelli György építész
A szakma és a közönség elismerését egyaránt kiérdemlő, különleges épületek, köztük a „kavicsnak” becézett Budapest Sportaréna, a Puskás Aréna, valamint az MVM Dome terveit is jegyző Skardelli György kapta meg a Hegyvidék díszpolgára kitüntető címet. Az elismeréssel járó oklevelet Pokorni Zoltán polgármester adta át a MOM Kulturális Központban rendezett avatóünnepségen.
„Nagyszerű építész, egyedülálló épületek, ihletett házak tervezője. De az építészetnél is sokkal fontosabb, hogy Skardelli György jó ember” – mondta méltatóbeszédében Vadász Bence építész. Skardelli szerinte olyan ember, aki magában hordozza és vállalja régi, szeretett tanárainak, mestereinek intelmeit, soha meg nem tagadva őket. Alkotóként egyszerre hagyománytisztelő és hagyományteremtő, művei pedig szívhez szólóak, mert természetesek és értünk vannak. Személyiségét egy csonthéjas terméshez hasonlította, amely „kívül kemény, szikár, csöndes, szerény, belül, a burok alatt pedig káprázatos színek és pikáns ízek tobzódnak.”
Az építész Skardelli György legfontosabb alkotásai között említette a kőszegi SOS Gyermekfalut, a Gandhi Alapítvány gimnáziumát Pécsett, a füzéri Alsóvár újjáépítését, a „kavicsként” emlegetett Papp László Budapest Sportarénát, a Ludovika Arénát, a Belvárosi Sportközpontot, az MVM Dome-ot, valamint a Puskás Arénát. „Mind az ő keze munkája, mindegyiket szeretjük, szakmabeliek és laikusok egyaránt” – vélekedett Vadász Bence.
„A díszpolgári cím nem a szakmai teljesítményt értékeli, arra ott vannak a szakmai szervezetek díjai. Itt elsősorban az emberi minőséget értékeljük” – mondta el Pokorni Zoltán polgármester. Kitért rá, hogy a kitüntető cím adományozására egy bizottság tesz javaslatot, amelyben kisebbségben vannak a pártok által delegált tagok; a többséget azok a jeles személyek alkotják, akik maguk is díszpolgári címet kaptak korábban.
A polgármester elárulta, kevés focimeccsen járt az élete során, ám ezek egyike volt a francia és a magyar válogatott mérkőzése az új Puskás stadionban, ahol rendkívüli élményben lehetett része. „Politikai kérdéssé vált, hol és milyen stadionra van szükség, de az biztos, hogy az építészeti minőséget például a Népstadion helyén felépített Puskás Aréna esetében senki sem kérdőjelezte meg. Az új létesítmény felidézi a régi alakját, mégsem egy retró stadion lett, hanem egy ízig-vérig 21. századi, sport- és művészeti programok rendezésére egyaránt alkalmas, fantasztikus épület” – méltatta Skardelli egyik ikonikus művét Pokorni Zoltán.
„Ez egy csapatmunka” – hangsúlyozta építészeti tevékenységét illetően Skardelli György, hozzátéve azt is, hogy egy kimerítő időszak után (amikor egymással párhuzamosan készült az MVM Dome, a Puskás Aréna, a Belvárosi Sportközpont és a Ludovika Aréna) hátrébb lépett, mostanában leginkább a tehetséges, fiatal kollégáit igyekszik segíteni. Arról is beszélt, hogy távol állnak tőle az építészeti allűrök, nem szereti az olyan dolgokat, amik nem az adott témáról, a teljesítményről, a végeredményről szólnak. Ez egyrészt az otthoni neveltetéséből adódik – ezt látta az építész édesapjától és az építésvezető nagyapjától is –, de a Középület-tervező Vállalatnál, a Köztinél is ugyanezzel a hozzáállással találkozott. „Minket, építészeket a végeredmény minősít” - summázta véleményét.
A díjazott a hegyvidéki kötődései kapcsán felelevenítette: 1955-ben született a János kórházban, az első huszonnégy évében pedig a Krisztina körút és a Csaba utca sarkán lakott, egy nem annyira jól lakható lakásban. Ennek kényelmetlenségét kárpótolta a városmajori park, ahol sok időt töltött. Télen-nyáron itt focizott és tagja lett a majori galerinek, ami miatt – szülei nem túl nagy örömére – még egy ifjúságvédelmi dokumentumfilmbe is bekerült. Amúgy már gyerekként is szerette azokat a környékbeli épületeket, amik részei voltak mindennapjainak: az Árkay Aladár és Árkay Bertalan tervei szerint készült templomegyüttest, valamint az általános iskoláját, amit Kós Károly és Györgyi Dénes tervezett.
Az építész felidézte, hogy miután elkezdődött a feleségével közös élete, más kerületekben laktak, de tíz év után, amint lehetőségük adódott rá, visszaköltöztek a Hegyvidékre, az Ugocsa utcába. „Nagyon szeretünk itt élni. A Városmajort időközben felváltotta a Normafa, ide járok fel a kutyámmal minden este” – mesélte az építész, aki azt vallja: mindenkinek megvan a maga ösvénye, amire próbál visszatalálni, ha ott jól érezte magát. Számára a XII. kerület volt az az ösvény, ahová ha nehezen is, de sikerült visszatérnie.
