Csankó Zoltán az idei Kaszás Attila-díjas

Tizenöt évvel ezelőtt alapította meg Pokorni Zoltán polgármester és Szűcs Gábor, a Mozaik Művészegyesület elnöke a Kaszás Attila-díjat, amely a magyar ajkú színművészek elismerésén túl, Kaszás Attila szellemi hagyatékának ápolását tűzték ki célul. Éppen ezért a díjra olyan színészeket jelölnek, akik kiemelkedő mesterségbeli tudásuk mellett a társulatukban sikeres közösségépítő tevékenységet is folytatnak – ahogyan azt a fiatalon elhunyt Kaszás Attila is tette.

Idén 41 társulat javasolt színészeket az elismerésre, közülük négyen jutottak a második fordulóba, ahol a közönségszavazatok alapján Csankó Zoltán érdemelte ki a díjat. A Győri Nemzeti Színház művésze a rekordnak számító csaknem hatezerből több mint 2500 szavazatot kapott, rajta kívül Fehér László, a Forte Társulat, Fila Balázs, a József Attila Színház és Nagy Cili, a szombathelyi Weöres Sándor Színház művésze került a döntőbe.

A Vígszínházban – Kaszás Attila egykor ennek a társulatnak is tagja volt – megtartott díjátadón elsőként az intézményt vezető Rudolf Péter köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a nagy színész nem feltétlenül nagy ember, Kaszás Attila esetében viszont az emberi és a művészi nagyság ugyanolyan magas szintű volt. Praktikusan itt, a Vígszínházban lépett először azokra a bizonyos deszkákra és már akkor is mindenki szerencsésnek érezhette magát, hogy ismeri, hogy vele dolgozhat, vagy éppen a barátja. „A díj mindenkinek segít, mert a zaklatott jelenbe csempész egy lélegzetvételnyi tartalmas szünetet. Ilyen volt ő, rendet és békét teremtett, harmóniát sugárzott bármi is történt” – emlékezett a pályatárs.

Szentmártoni János szerint Kaszás Attila nemcsak jó színész, hanem jó ember is volt. Rendelkezett azzal az aurával, ami közösséget formál, olyan közösséget, amihez jó tartozni. Kollégái tisztelték és szerették, úgy tekintettek rá, mint a családfőre. Személye szimbólummá vált, nem csupán a társadalmi összetartozás, hanem a nemzet összetartozásának szimbólumává. Határon túli magyar színészként egész életében azon dolgozott, hogy lebontsa a magyar szívek közötti határokat.

„Aki a Kaszás Attila-díjat megkapja, abban óhatatlanul van valami Kaszás Attila lényéből, lényének legbensőbb lényegéből. Ahogyan az öröksége sem lehet idegen a díjazott számára, és ez valamennyi jelöltre igaz” – hangsúlyozta a művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár.

Hegedűs D. Géza a MASZK Országos Színészegyesület elnöke Kaszás Attila szellemiségét felidézve kijelentette: nagy jövőt ígérő művészként erőteljes alakításai bizonyítékai a megtalált új színházi nyelvnek. Érett, magabiztos, markáns művészként empátiával fordult az emberi sorsok felé. Ő, aki a mélyből, sokszorosan hátrányos helyzetből indulva felért a színházi világ csúcsára sose feledte gyökereit. 15 év után repült ki a Vígszínházból, hogy számos társulat után végül 2003-ban a Nemzeti Színházban találjon új otthonra immáron érett művészként.

Kaszás Attila szelleme erős volt, testében azonban törékeny, és így mint minden ember, kiszolgáltatott. 47 évesen derékba tört, torzóban maradt a gazdag, sokrétű, nagyreményű pályája. Ezért is annyira fontos a Kaszás Attila-díj, amely alkalmat ad nekünk arra, hogy emlékezzünk rá.

A Magyar Teátrumi Társaságot képviselő Oberfrank Pál a nagy öregeket követő új generációról beszélt, amely egy idő után elkezdett „Kaszásodni”. Ahogyan fogalmazott, egyszerűen mindenki hozzá akart hasonlítani.

Senki sem lehet próféta a saját hazájában, a díj viszont azt bizonyítja, hogy mégiscsak előfordulhat – jelentette ki Pokorni Zoltán, aki elárulta, hogy az első díjat Székesfehérvárott adták át, és azt az ünnepséget egy kicsit a megrendülés mozgatta. „Ma már egészen másként van. A Kaszás Attila-díj mostanra nemcsak a névadóról, hanem a szakmáról és a szakma önbecsüléséről szól, általa egymást ismerik el a színészek. Ha pedig megvan az önbecsülése, a belső kultúrája a szakmának, akkor a díj működni fog és működik is” – mondta Hegyvidék polgármestere, a Kaszás Attila-díj egyik alapítója.

Csankó Zoltán korábban az Arany János Színház, Radnóti Miklós Színház és a Nemzeti Színház társulatához tartozott, majd a Győri Nemzeti Színházhoz szerződött. A Jászai Mari-díjas színész népszerű „szinkronhang” is, Christoph Waltz vagy John Travolta neki köszönhetően szólal meg magyarul. Elárulta, hogy a mostani a harmadik jelölése, és ezúttal nem is akart elindulni a díjért, de későn értesült a társulaton belüli szavazásról, így már nem tudott leiratkozni róla. A díjat tavaly elhunyt édesanyjának ajánlja, aki személyesen ismerte Kaszás Attilát, és mindennél jobban szerette volna, ha fia elnyeri ezt az elismerést.

Az elismerést a korábbi években Szarvas József, Nemes Levente, Mátray László, Mucsi Zoltán, Bányai Kelemen Barna, Borovics Tamás, Nagy Alfréd, Mészáros Tibor, Schneider Zoltán, Krisztik Csaba, Nagy Csongor Zsolt, Orosz Ákos, Földes Tamás, Rusznák András és Harsányi Attila vehette át.