Botlatóköveket avattak a Lauder kertjében

Dallos Hanna (1907–1945) és Strausz Lili (1906–1945) emlékére úgynevezett botlatóköveket – a holokauszt áldozatainak emlékére készült, földre helyezett kis réztáblákat – avattak a Budakeszi úti Lauder Javne zsidó közösségi óvoda és iskola kertjében. Mindkettőjüket az egykor az óvoda épületében működő, zsidó lányokat és asszonyokat védelmező varrodából hurcolták el a nyilasok 1944 decemberében, hogy deportálják őket – a Ravensbrückből Dachau felé tartó úton haltak meg 1945-ben.

„Annak a történetnek, amelynek része ez a megemlékezés, két rétege van. Az egyik, hogy mi történt itt, milyen hősiességek és gyávaságok alakították a történelmünk akkori, szörnyű szakaszában az életet. A másik réteg viszont arról szól, hogy mi itt most együtt vagyunk, és ennek erős, szimbolikus jelentése van” –mondta Horányi Gábor, a Lauder Javne iskola főigazgatója a botlatókövek avatásán, utalva arra, hogy az eseményen katolikusok, köztük a budapesti Piarista Gimnázium tanulói is szép számban megjelentek.

„Jövőre, 2024-ben lesz nyolcvan éve, hogy Budapestet elfoglalták a nyilasok, és a zsidóüldözés az áldozatait szedte” – mondta el Pokorni Zoltán polgármester, aki szerint nem csak április 16-án, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján van szükség az emlékezésre. Úgy véli, az emléknapot – aminek bevezetését huszonhárom évvel ezelőtt, még oktatási miniszterként kezdeményezte – csak úgy érdemes megtartani az iskolákban, ha a fiatalok akár már a tanév elején megkezdik rá a felkészülést, illetve maguk választathatják ki a megemlékezés módját.

„Azért fontos, hogy emlékezzünk, hogy ne ismétlődjenek meg többé a történelem szörnyűségei” – jelentette ki Fonti Krisztina alpolgármester, hozzátéve: Dallos Hanna és Strausz Lili tragikus története a női összetartás és barátság üzenetét is hordozza. Ezzel arra utalt, hogy a két nő akkor is a varrodát vezető barátnőjük, Mallász Gitta mellett maradt, amikor betörtek oda a nyilasok, szolidaritásukért és bátorságukért azonban az életükkel fizettek.

Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely a megemlékezésen arról beszélt, hogy voltak történelmi korszakok, amelyek nehéz válaszút elé állították az akkor élt embereket. Nagyon sokan talán már föl sem ismerték a dilemmát, vagy egyszerűen a rosszabbik úton indultak el, de „voltak olyanok is, sajnos talán kevesebben, akik az igaz utat választották". Közéjük tartoznak, akik mások életét mentették meg; ők azok – tette hozzá –, akik erőt adhatnak nekünk, hogy sorsdöntő helyzetekben a helyes úton induljunk el.

Dallos Hanna és Strausz Lili történetét Deák Gábor, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnökségi tagja, a Lauder iskola egyik alapítója mutatta be egy videóüzenet keretében az emlékünnepségen. Felidézte, hogy Klinda Pál katolikus pap alapította azt a varrodát, amely a nyilas uralom alatt zsidó asszonyokat és néhány esetben gyermekeket bújtatott, több mint száz embernek nyújtott ily módon menedéket. A műhely vezetésére az úszóbajnokként és grafikusként elismerést szerzett Mallász Gitta vállalkozott, elsősorban amiatt, mert abban bízott: itt meg tudja védeni két zsidó barátnőjét, Hannát és Lilit.

A sors iróniája, hogy amikor a nyilasok a háborús bűnös Kun páter vezetésével rátörtek a varrodára, a mellettük állomásozó német alakulat parancsnoka védte meg a zsidó nőket. A következő betörés alkalmával az asszonyok többsége egy hátsó kijáraton tudott elmenekülni, tizenhárman azonban – köztük Hanna és Lili – a varrodában maradtak Mallász Gitta védelmében. Őket mind deportálták, egy kivételével senki sem térhetett haza.