ÚJPEST, 1922.05.12. - 1985.09.13., BUDAPEST

fotóművész, fotóillusztrátor

1940-ben elvégezte a textilipari középiskolát, majd három évig a Zeneakadémia hegedű tanszakára járt. A háború miatt félbehagyta hegedű tanulmányait. A második világégés után „kettős életet” élt, a Győri Lenszövő Vállalat egyik alapítója, majd 1945-től 1954-ig a főtechnológusa volt, miközben a Kórody András vezette Győri Filharmonikusoknál muzsikált, mint első hegedűs. 12 éves kora óta fényképezett. Első képeit édesapjával (id. Czeizing Lajos hegedűművész) együtt készítette, fényképezőgéppel alkotta, és ezzel a géppel, kis kacsák felvételével meg volt az első siker: első hely egy pályázaton!

1954-től Budapestre a Németvölgyi út 30/a alá költözött. A Képzőművészeti Kiadó Vállalat fotósa, majd a fotórészleg vezetője lett. 1970 után önálló fotográfusként dolgozott. A Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja (1956). A MADOME, majd elnökségi tagja.

Képeslapok, idegenforgalmi kiadványok illusztrációit fényképezte. Képeivel nem egyszerűen csak dokumentálni akart, hanem művészi élmény elérésére törekedett. „Amit csinálok emócióból, belső érzésből fakad, ez bizonyára összefügg zenei múltammal, mert csak a zene képes elindítani valamit crescendóban és decrescendóban, lelkesíteni és felemelni.” Fényképezett számtalan országban, így Bulgáriában, Egyiptomban, Görögországban, Spanyolországban, Norvégiában, Texasban, de főleg Magyarországon. Sokat tett a képes levelezőlapok művészi színvonalának emeléséért, száznál több lap sok tízezer példányban keringett az országban és külföldön. Több szakcikket publikált a Fotó újságban. Felvételei elsősorban naptárokban, idegenforgalmi kiadványokban jelentek meg. A város- és tájképek, zsánerfotók mestere, művészképeivel hazai és nemzetközi kiállításokon gyakran szerepelt, több kitüntetést, díjat nyert.

Kitüntetései: EFIAP - Nemzeti Fotóművészeti Szövetség díja (1958, 1969), Balázs Béla-díj (1970), Érdemes Művész (1981)

Önálló kiállításai:

Nemzetközi kiállításokon 1948 óta vett részt. 70 országos és nemzetközi kiállításon állították ki képeit, 30 díjat és oklevelet nyert. Gyűjteményes kiállítás, Fényes Adolf Terem, Budapest, 1967 (ezt bemutatták még Győrben, Brémában, Hamburgban Kolozsvárott, Bukarestben), Budapest bemutatkozik - Charlottenburg (Nyugat-Berlin), 1970., Képi impressziók - Műcsarnok Budapest, 1979. Vigadó Galéria Budapest, 1985.

Könyvei:

Budapest éjszaka (1963), Művészek (1965), Budapesti panorámák (1970), Budapest egy építész szemével (1971), A Fekete erdőtől a Fekete-tengerig (1976), Magyar tájak (1977), Szép magyar városok (1978), Spanyolországi mozaik (1979).

Bálint Ágnes - Lévai Sándor, Czeizing Lajos fényképeivel: A Futrinka utca lakói (1966), Altay Margit, Czeizing Lajos fényképeivel: Az én babáim (1976)

Irodalom: Mátrai-Betegh Béla: Czeizing Lajos fotókiállítása (Fotó, 1968/2. 77-82. o.), Féjja Sándor: Fényképek pianínóban (Fotóművészet, 1973/2. 29. o.), Granasztói Pál: Magyar tájak (Fotóművészet, 1977/3. 57-58. o.), Albertini Béla: Fegyelmezett romantika (Fotóművészet, 1979/3. 11-15. o.), Michéle+Michel Auer: Photographer Encycloepedia International (1985), Zay László: Czeizing Lajos kiállítása, avagy kísérletek és kudarcok a Vígadó Galériában (Fotóművészet, 1985.)

Egy részlet a Magyar Tájak című könyvének előszavából, amiben így fogalmaz: " Albumomban nem törekedhettem a teljességre: nem akartam feltérképezni az országot, nem kerestem mi hiányzik, mi nincs meg, nem leltári beszámolót akartam - elsősorban a természetet kerestem, e föld ősi lakóinak és mai emberének hazáját, otthonát."