Borbás Mária (1930–2020) József Attila-díjas magyar műfordító, író, kiadói szerkesztő.

Diplomáit az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte, magyar, francia és angol szakon. 1955 és 1995 között az Európa Könyvkiadó (korábban: Új Magyar Könyvkiadó) szerkesztőjeként dolgozott.

Borbás Mária sok-sok szállal kötődik a XII. kerülethez. Életművének jelentős részét lakóhelyén, a Böszörményi úti lakásban hozta létre. „Tél Budán” című, 1968-ban megjelent ifjúsági regényének fülszövegében így vall budai kötődéséről:

„Szeretem Budát. Szerettem akkor is, a háború után, amikor sokan cserbenhagyták, átmentek a romjaiból hamar megéledett Pestre, és nekünk maradt a csend, a hosszú gyaloglások, törmelékekkel betemetett árkok, bombatölcsérek hitvány kis földjébe telepített satnya vetemény. És szeretem ma is; örülök, amikor hazatérőben leszállok a kettes buszról és megcsap a pestinél vagy három fokkal hűvösebb hegyi levegő; és külön örülök annak, hogy a két kislányom ugyanazon a környéken gyerek, ahol én valamikor; hogy nekik ugyanaz a mozi, a cukrászda, a papírüzlet, mint akkor énnekem...”

Nemcsak ő, hanem családja is sok évtizede kötődik a kerülethez. Szülei a Stromfeld Aurél (korábban: Pilsudski marsall) utcában éltek. Férje, Dr. Osvát Péter pedig több mint fél évszázadon át működött a kerületben körzeti orvosként, majd háziorvosként. Két ikerlányuk született, Anna és Judit. Nyolc unokája élete során hat dédunokával ajándékozta meg; számuk mára 10-re emelkedett. Napjainkban két unokája él családjával a Böszörményi úti házban, amelynek falán születésének 95. évfordulóján emléktáblát helyezett el az Önkormányzat.

Borbás Mária életművében több ifjúsági regény, önálló kötet található, de a legmaradandóbbat az angol nyelvű szépirodalom fordításának terén alkotta. Hosszú pályafutása alatt mintegy 280 irodalmi mű tolmácsolója volt.

A műfaji skála, amelyen alkotott, igen széles: nagyregény, kispróza, elbeszélés, dráma, népmese, irodalmi útleírás, életrajz, művészettörténeti mű egyaránt megtalálható e gazdag palettán. (A teljesség igénye nélkül említjük Jane Austen, a Brontë nővérek, Mary McCarthy, Agatha Christie, Gerald Durrell, Henry Fielding, Graham Greene, Bernard Malamud, Kate Morton, Joyce Carol Oates, Katherine Anne Porter, Kurt Vonnegut műveit; a gyerekirodalomból Roald Dahl gyermekkönyveit, A. A. Milne műveit, P.L. Travers Mary Poppins könyveit, Arthur Ransome Fecskék és fruskák sorozatának köteteit csak hogy néhányat említsünk gazdag életművéből.)

Műfordítói munkásságát több díjjal is jutalmazták: a Szocialista Kultúráért (1971), az Európa Könyvkiadó Nívódíja (1983, 1985, 1990), az Év Gyermekkönyve díj (1986, 1992, 2000), a Bölöni-díj (1989) és a József Attila-díj (1994).

Szakmai életútját azonban nem csupán írói és műfordítói munkásság jellemzi; mint az Európa Kiadó szerkesztője, nagyon sokat tett a fordító utánpótlás nevelésének terén. Olyan jeles műfordítók kerültek ki a keze alól, mint például Göncz Árpád, Bart István, N. Kiss Zsuzsa, Barabás András, Ferencz Győző, Szűr-Szabó Katalin, Gy. Horváth László és a sor még hosszan folytatható.

Amellett, hogy szerkesztőként több mint 60 évig munkálkodott az angol szépirodalom magyarországi megismertetésén, népszerűsítésén, maradt energiája arra is, hogy − szerkesztőtársai okulására, olvasótábora szórakoztatására – kötetben jelentesse meg (természetesen anonim módon) a félrefordításokat, amelyeket az Európa Könyvkiadó szerkesztőinek körében komoly népszerűségnek örvendő „titkos füzetben” gyűjtött évtizedekig. „A bűnbak bégetése – avagy Gyöngyszemek a papírkosárból” című opuszának fülszövegében így ír a szerkesztő, Pór Judit: „... hogy hogyan született ez a könyvecske? ,,...azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ha valami mutatós szamárságot találtunk a kéziratban, szaladtunk Borbás Máriához, kedves kor- és pályatársamhoz, és beírtuk az erre a célra tartogatott füzetébe, amelyet immár harminc éve vezetgetünk.”

Ezt az első kötetet azután – a nagy sikerre és a tovább halmozódó leiterjakabokra való tekintettel – követte az „Így irtunk mi, avagy a műfordító sem fenékig tejfel” című mű.

Sikeres életművét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy távozását követően is sorra jelennek meg fordításai.