Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (drámai szoprán), érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

1971-ben lett a Liszt Ferenc Zeneakadémia növendéke. 1972-ben megnyerte a Kodály-énekversenyt, a következő években a genfi, az oostendei, a pozsonyi versenyek, majd a budapesti Erkel-énekverseny győztese lett. 1976-tól az Operaház magánénekese és a bécsi Staatsoper állandó vendégművésze. 1977-ben mutatkozott be az Operaházban, Durkó Zsolt Mózes című művének ősbemutatóján az Anya szerepét alakította. Európa és Amerika számos nagyvárosában és operaházában vendégszerepelt. Fellépett a londoni Covent Gardenben, a berlini Deutsch Operben, a Buenos Aires-i Colón Színházban, koncertezett Japánban. A New York-i Metropolitanben 1988-ban mutatkozott be Leoncavallo Bajazzók című operájában Nedda szerepében, ezután ugyanitt Bizet Carmenjének Micaeláját énekelte. 1989-ben a világon elsőként énekelte lemezre Mascagni Iris című operájának címszerepét Plácido Domingo partnereként. 1992-ben egyik legemlékezetesebb fellépése volt a José Carrerasszal tartott közös áriaest a budapesti Népstadionban. 1994-ben a világhírű spanyol bariton, Juan Pons társaságában a Zeneakadémián adott nagy sikerű koncertet, majd a két művész világkörüli koncertkörútra indult Verdi-duett estjükkel. 1996-tól a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Énekesi példaképének Renata Scottót tartja. Pályafutása során Verdi és Puccini operáinak fő szerepeit már elénekelte. A művésznő több évtizede a Hegyvidéken él.

Főbb kitüntetései: a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), Bartók-Pásztory-díj (2010), Prima díj (2010), Hazám díj (2012), a Magyar Állami Operaház Mesterművésze (2013).