Ami mindenkinek jól szól
#itthonlovasut
Októberben debütált az Omnibus – Zene komolyan mindenkinek! koncertsorozat a Lóvasúton, és márciusig négy, teltházas alkalommal élvezhették kicsik és nagyok a Surján-testvérek által létrehozott komolyzenei koncerteket. A házimuzsika hagyományaira építő, zeneileg sokszínű, mindig más és más vendégművészekkel kiegészült koncertek az egész családnak szólnak, ahol zenepedagógusok foglalkoznak a kicsikkel.
Milyenek is voltak ezek a koncertek? Dvorak vasútján 3 perc alatt végigsuhanunk az elmúlt négy koncert megállóin:
Surján Péterrel, a koncertsorozat megálmodójával is beszélgettünk az elmaradt koncertek kapcsán.
– Honnan jött az OMNIBUS-koncertsorozat ötlete?
Ötgyermekes zenészcsaládban nőttünk föl Zugligetben, gyerekkorunkban sokat barangoltunk az akkor még romos villamos-végállomás feletti kiserdőben. Nagyon örülünk, hogy ma már eredeti szépségében csodálhatjuk ezt az épületet, s a felújításkor egyből arra gondoltunk, hogy az újrakezdéshez mi is szeretnénk hozzájárulni. Klasszikus házimuzsikát álmodtunk a hangulatos falak közé, korunk elvárásaihoz és lehetőségeihez igazítva.
– Miért OMNIBUS?
Buda első omnibusza 1832-ben indult meg, és a vonal a Lánchídtól éppen ide, Zugligetbe vezetett. Az omnibusz volt az első, kötött útvonalon, menetrend szerint közlekedő, bárki által használható jármű. A latin omnibus szó ezt jelenti: mindenkinek. Mi is pontosan ilyen mindenkinek, mindenkihez szóló komolyzenei koncertsorozatot hívtunk életre. Mottónk is erre utal: Zene komolyan mindenkinek. Célunk, hogy a komolyzene előbújhasson a rögzített felvételek vagy a többórás esti programok világából, ezáltal minden korosztály életének részévé válhasson.
– A testvéreiddel gyerekkorotokban is zenéltetek együtt?
Igen, szerintem ez természetes egy zenészcsaládban. Számomra a legkedvesebb emlékek a karácsonyfa alatti közös muzsikálások. Ilyenkor mi gyerekek kis műsorokat rendeztünk szüleinknek a fenyő illatú szobában. Van egy fénykép, ahol hat-hét évesen, fehér ruhába öltöztetve, szárnyakkal és alufólia glóriával a fejemen hegedülök a karácsonyfa alatt. Nos igen: négy nővérem van…
Sokan tanulnak gyerekkorukban valamilyen hangszeren és jó lenne, ha felnőttként többen találhatnának feltöltődést a muzsikálásban. Éppen ezért terveink között szerepel, hogy segítsük az OMNIBUS-koncertek köré fonódó közösség létrejöttét, valamint, hogy mindenkit ösztönözzünk az otthoni kamaramuzsikálásra.
– Ti választottátok a hangszereiteket? Te miért választottad a hegedűt?
Úgy emlékszem, hogy mi választottuk. Óvodás koromban gondolkodás nélkül a hegedű mellett döntöttem. Aztán később tanultam zongorázni is, és emlékszem, hogy középiskola előtt már kicsit tudatosabb választás volt, hogy hegedűvel felvételizem a konzervatóriumba.
– Hogy bírták a szüleitek, hogy ennyiféle különórára vigyenek Titeket?
Öten vagyunk testvérek, biztosan nem volt könnyű. Ugyanakkor éppen, hogy nem volt annyiféle különóra, mint most. A zeneórák mellett hittanra és cserkészetre jártam és úgy érzem, hogy ez pont elég volt. Sokat mozogtunk, kirándultunk és egy megtartó közösséget is kaptunk. Ma tanárként azt tapasztalom, hogy a gyerekek sokkal több különórára járnak. Nagyon sok a lehetőség és a szülőknek nyilván nagyon nehéz dönteni, hiszen mindenki a legjobbat, a legtöbbet szeretné a gyermekeinek. Ennek ellenére szerintem muszáj kihagyni egyes lehetőségeket, különben valójában mindenről lemaradunk.
– Mivel foglalkozol amúgy?
Nővéreimmel mindhárman a Járdányi Pál Zeneiskola tanárai vagyunk. Emellett különböző zenei együttesekben játszunk én például a Budapesti Vonósok Kamarazenekarban.
– Mik a terveid erre a vírusos időszakra?
Még nagyon az elején vagyunk – egyelőre kihasználom, hogy végre együtt lehetek egy kicsit a feleségemmel és a kétéves kislányommal. Egy zenész számára ilyenkor a gyakorlás mellett a zártajtós koncertközvetítések és a lemezfelvételek jöhetnek szóba. Biztos vagyok benne, hogy ha tartós ideig elhúzódnak a korlátozások, akkor ki fognak alakulni a lehetőségek.
– Bármilyen jótanács? Végszó?
Nem vagyok olyan bölcs, hogy tanácsokat nyújtsak. De úgy néz ki, hogy jó könyveket olvasni most bőven lesz időnk… Nagyböjt időszaka van: érdekes most megélni a közösségi élet hiányát, ez is lehet egy fajta böjt. Talán ha vége ennek az időszaknak, jobban fogjuk értékelni a közösségeinket és többet teszünk értük. Egy biztos: a zene mindig fontos része volt és mindig fontos része lesz a közösségek életének. Reméljük, hogy az OMNIBUS-koncertek sorozat is hamarosan folytatódhat és minél több embernek nyújthat örömöt és feltöltődést!
Az Omnibus-koncertsorozat szeptembertől folytatódik, további információk hamarosan honlapunkon és Facebook-oldalunkon lesznek elérhetők.