A XII. kerület hibrid vaddisznógyérítési programjának féléves összefoglalója

A XII. kerület 2024 őszén, 2025 tavaszán kezdte el kidolgozni új, hibrid vaddisznógyérítési programját, válaszul az intézkedések hiánya miatt 2019 óta eszkalálódó populációs robbanásra. Az egy éve tartó program során a kerület belső területein való kilövés helyett, a 10 éve már bevált, hagyományos csapdázást modern megfigyelőrendszerekkel és távirányítással ötvözték a szakemberek, mindvégig figyelembe véve a szigorú állategészségügyi előírásokat és a sűrűn lakott belterületi sajátosságokat. Az előkészületek után az állatok csapdázása október második felében, november elején kezdődött; fél év alatt összesen 120 egyedet sikerült eltávolítani (március végi összesítés alapján), miközben a 2025 végi jogszabálymódosítás az önkormányzat feladatkörébe helyezte a belterületi vadállatok gyérítését.

Előzmények

A lakóterületeken kívüli, külterületi állomány szabályozása a Pilisi Parkerdő szakmai felügyelete alatt zajlik, vadgazdálkodási tervek, célszámok alapján, míg a belterületi megjelenéseket az önkormányzat próbálta kezelni, 2019 előtt befogással tartotta alacsonyan a vaddisznók létszámát. Bár a kerület belső részein, az erdő közelsége miatt mindig is találkozhattak az emberek vaddisznókkal, a befogott állatok folyamatos elszállításának köszönhetően sikerült egy olyan állapotot fenntartani, mely elfogadható volt mindenki számára. A befogás után az állatokat vaddisznós kertekbe szállították, ahol élve elengedték őket, és ahol már a vadászok döntöttek a további sorsukról.

A 2019-ben megjelent, az afrikai sertéspestist (ASP) megállítani hivatott, nagyon szigorú szabályok megkövetelték a vaddisznós kertek felszámolását, de a csapdába fogott állatok élve elengedését is megtiltották. Így megszűnt az addigi gyakorlat, hiszen nem csupán nem lehetett volna már sehova elszállítani a befogott állatokat, de a csapdázás során befogott egyedeket nem is szabadott életben hagyni. Külterületen a társas vadászatokat megtiltották, de a vadállományt a vadászatra jogosult társaságok folyamatosan gyérítik a járvány továbbterjedésének megakadályozása érdekében.

Mindeközben az ASP megállítása céljából meghozott előírások miatt az összes itatót, etetőt is fel kellett számolni, mert a cél az állatok érintkezésének minimalizálása volt. Ma már csak azok az itatók és etetők működhetnek, amelyek az állatok elejtését szolgálják ki.

A vaddisznós kertek megszűnése, illetve az állatok élve elengedésének tilalma után a kerület vezetőinek döntése alapján a kerületben leállt a vaddisznók befogása. 2025-ig nem történt semmilyen intézkedés, ami az állatok létszámát szabályozta volna, vagy a túlzott elszaporodásuknak gátat vetett volna.

Az ASP megfékezése céljából életbe lépő szabályok és a XII. kerület korábbi vezetése által hozott döntés eredményeképp ez az 5-6 éves időszak elég volt arra, hogy a kerület belső területein a vaddisznóállomány több száz egyedet számláló populációvá duzzadjon. A külterületeken az állatok élőhelyén megszűnt az itatók, etetők fenntartása, de folyamatos volt a kilövés, amihez hozzáadódott az erdő szabályait megszegő emberek zavaró hatása; míg a belterületen nem volt kilövés, sem természetes ellenség (hiszen a medvék, farkasok évszázadok óta eltűntek a környékről). A rosszul kezelt zöldhulladék, öntözött udvarok, virágos kertek, elhagyatott nagy telkek, rossz kerítések és a gyérítés teljes hiánya együttesen remek lehetőséget adtak ennek a rendkívül jól alkalmazkodó és okos állatnak ahhoz, hogy megvesse a lábát és elszaporodjon a kerület belső részein is.

Az afrikai sertéspestisről röviden

Az afrikai sertéspestis (ASP) kórokozója az Asfarviridae családba tartozó nagyméretű, burkos DNS-vírus, amely több mint 180 gént tartalmaz. Rendkívüli komplexitása miatt az immunrendszer nehezen ismeri fel, és hatékony vakcinát a mai napig nem sikerült kereskedelmi forgalomba hozni. Az ASP nagyon magas elhullási aránnyal járó betegség, gyakran rövid idő alatt az állatok nagy része elpusztul. Tünetei közé tartozik a magas láz, levertség, étvágytalanság, bőrvérzések és belső vérzések. Fertőzhet közvetlen érintkezéssel, de közvetett úton is: élelmiszermaradékokkal (moslékozás), szennyezett járművekkel vagy akár a turisták cipőtalpán megtapadó fertőzött földdel. Rothadó vérben 4 hónapig, pácolt vagy füstölt termékekben fél évig, fagyasztott húsban pedig akár évekig fertőzőképes marad; főzéssel inaktiválható.

Emberre nem veszélyes, de a vaddisznók mellett a házi sertéseknek is halálos kimenetelű betegsége, így komoly gazdasági károkat okozhat. Erre vezethető vissza az ASP szigorú kezelése, hiszen ez a betegség nem csupán vadgazdálkodási kérdés, hanem súlyos gazdasági és állategészségügyi problémává nőtte ki magát: egy komplett iparágat dönthet be a járvány a házi sertéstelepek megfertőződésével.

Jogi és szabályozási környezet

Az ASP megfékezésére hozott szabályok alapjaiban változtatták meg a kerület lehetőségeit is a vaddiszók számának korlátozásával kapcsolatban. Ahogy már korábban kifejtettük, az elfogott állatokat élve elszállítani nem szabadott, így a kerület korábbi gyakorlata megszűnt, és az állatok számát semmi sem befolyásolta a továbbiakban.

Az önkormányzat új vezetése a hivatalba lépésekor, 2024 októberében szembesült az addig háttérben folyamatosan eszkalálódó problémával, a lakosság növekvő félelmével, illetve az előírások és jogosultságok közötti feszültségekkel is.

Minden vad a magyar állam tulajdona, ugyanakkor az állam csupán külterületen vállal felelősséget az állatokért, és vadgazdálkodás is értelemszerűen csak a külterületeken végezhető. Városok belterületein a vad ugyanúgy az állam tulajdona, ám mivel a belterületek nem vadászterületek, így vadgazdálkodás sincs, ezért a vadászatra jogosultra nem hárul semmilyen felelősség, és joga sem lenne eljárni. Az önkormányzatok nem vadgazdálkodók, a vadállatok jelenléte a városokban közbiztonsági kérdésként jelent meg, így a rendőrség volt jogosult eljárni a veszélyes helyzetekben a saját protokollját követve. Gyérítésről nyilván nem beszélhettünk, hiszen a rendőrség csak kivételes helyzetekben lépett, a vaddisznók létszámának folyamatos növekedését érdemben nem befolyásolta az általa elrendelt néhány kilövés.

A nagy lakosságszám, a sűrűn lakott területek szűk utcái, a változatos terepviszonyok és a sok társállat mellett komplex feladatnak bizonyult az évek alatt rendkívül felduzzadt vaddisznóállomány ritkítása. A házak között, sűrűn lakott területen ilyen nagy létszámú vaddisznóállomány kilövéssel való ritkítását az új városvezetés nem találta jó megoldásnak, mert nem látta teljes mértékben garantáltnak a lakosság biztonságát. Így merült fel hibrid megoldásként a csapdázás újbóli elindítása, csak sajnos – más megoldás nem lévén – élve elengedés nélkül, és – azért, hogy az állatok felesleges szenvedésen ne menjenek át – a kétlépcsős altatás a ketrecben történő lelövés helyett.

2025. december 16. napján kihirdetésre került az egyes törvényeknek az agrárminiszter feladatkörét érintő módosításáról szóló 2025. évi XCVII. törvény, mely többek között érinti a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényt. A törvény egy új fejezettel (IV/A. Fejezet) egészíti ki a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényt (Vtv.), amely a „Kárt okozó vagy kockázatot jelentő vad eltávolítása” címet viseli. Ez a módosítás alapjaiban rendezi át a feladatokat a nem vadászterületnek minősülő belterületeken: polgármesteri hatáskörbe helyezi át a közbiztonságot vagy közegészségügyet veszélyeztető, illetve a vagyontárgyakat károsító vad befogását és elejtését. A befogás módszerét, a szakember alkalmazását, az előkészületeket, a szakmai munkát, a technikai felszerelés beszerzését, a tetemek kezelését a településekre hárítja a törvény, függetlenül attól, hogy a települések erre a feladatra mennyire tudnak felkészülni, illetve mennyi segítséget kapnak (vagy nem kapnak) a közeli vadásztársaságoktól. Baleset- és életveszélyes helyzetekben továbbra is a rendőrség hivatott eljárni.

A XII. kerület ebből a szempontból szerencsésnek mondható, hiszen van szakember, aki az ASP előtt is irányította a befogást, illetve a vadászatra jogosult (esetünkben a Pilisi Parkerdő) is segítő partnerként áll a kerület mellett.

A „XII. kerületi modell”

A hibrid megoldás

Ahogy már szó volt róla, a kerület vezetése a lakosság biztonságát szem előtt tartva a kilövéssel való gyérítést túl kockázatosnak és (a vaddisznók nagy létszáma miatt) mérsékelten hatékonynak ítélte meg, ezért egy saját eljárás kidolgozásába kezdett.

A tervezési időszakban a szakmai egyeztetéseken túl civilszervezek és a lakosok is megkeresték az önkormányzat vezetését az üggyel kapcsolatban: írásban és szóban egyaránt. A kerületi lakosok jellemzően sürgették a folyamat elindítását, mivel 2025 tavaszára már nagyon sok volt a vaddisznókkal való találkozás, sajnos arra is volt példa, hogy a konfliktus sérüléssel is járt, nem egyszer – közvetve – társállat (kutya) pusztulását okozva. A személyes egyeztetések során alapvető probléma volt, hogy az önkormányzatnak semmilyen döntési, mérlegelési joga nincs az elejtett állatok sorát illetően (tekintve, hogy az ASP-előírásokat nem bírálhatja felül), így nem tudta az állatok elengedésével kapcsolatos elvárásokat teljesíteni. Az, hogy a sokéves gyakorlatot követve továbbra sem történik semmilyen beavatkozás, szintén nem lehetett opció, tekintve, hogy a lakosság felől folyamatosan érkeztek egyre nagyobb számban a bejelentések, és egyértelmű volt, hogy nem érzik az emberek magukat biztonságban.

A beszélgetések folyamán a vadriasztók kihelyezésének kérdése is felmerült, ezeknek az alkalmazása azonban a folyamat későbbi szakaszában képzelhető el: amikor a populáció leszorítása után már valóban az állatok városon kívül tartása a cél. (Erre az önkormányzat a 2026-os költségvetésében különített is el keretet.) Az erdei itatók, etetők javasolt feltöltése szintén szembemegy a járványügyi előírásokkal, ráadásul külterületen nem az önkormányzat az illetékes. A szórás (az állatok kicsalogatása a városból étel szétszórásával) sem reális elképzelés a jelenlegi jogszabályi környezetben.

A kerület vezetésének a célja egy olyan megoldás volt, amely a vaddisznó-populáció minél gyorsabb csökkentése mellett semmilyen mértékben nem jelent veszélyt a lakosokra és az állatokat sem teszi ki felesleges szenvedésnek. Így alakult ki a mai protokoll terve, amivel a régi csapdázást folytatja az önkormányzat, és a jelenlegi szigorú járványügyi előírásoknak az állatok – elszállításukat követő – kétlépcsős túlaltatásával felel meg.

Logisztikai feltételek

Egy teljesen új eljárásrendet kellett kialakítani, lévén a kerület volt az első, amely ezt a megoldást választotta. Az első vaddisznó elfogását több hónapos előkészítő munka előzte meg:

1. Az ASP akciótervben megfogalmazott, vaddisznó szállítását tiltó pontja alól felmentést kellett kérni, amihez a hatóság engedélye kellett:

• vaddisznó elszállítására kijelölt járművel az állatokat szigorúan csak az erdészeti telephelyre lehet vinni
• élőállat szállítására is engedélyt kellett kiváltani
• az állatok szállítására kijelölt járművet alaposan, szigorú előírásokat követve kell fertőtleníteni minden egyes alkalommal

2. A kerület vezetése egy többoldalú szakmai találkozót is szervezett, a következő résztvevőkkel:

• Pilisi Parkerdő – Budapesti Erdészet
• XII. kerületi rendőrkapitányság
• XII. kerületi önkormányzat – Hegyvidéki Zöld Iroda
• Pest Vármegyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági, Állategészségügyi, Növény- és Talajvédelmi Főosztálya
• XII. kerületi önkormányzat – rendészet
• Normafa Park

3. Az elszállításra alkalmas kalodákat szerzett be az önkormányzat, ezeket külön le kellett gyártatnia.

A megvalósítás folyamata, technológiai fejlesztések

A csapdák előkészítése az állatok beetetésével 2025 nyarán kezdődött meg. Kezdetben 7 csapda állt rendelkezésre, majd további 2 csapdát helyezett működésbe az önkormányzat.

A mindenkori etetés során az önkormányzat illetékes dolgozója a csapdák környékén elkezdi az etetést, majd fokozatosan a csapdába is kerül etetőanyag, végül csak a csapdában kerül kihelyezésre az etetőanyag. A szigorú ASP-előírásokkal ez az intézkedés összhangban van, hiszen az etetés nem az állatok fenntartását, hanem az elfogásukat célozza meg.

Az önkormányzat illetékes munkatársa folyamatosan ellenőrzi a csapdák környékét, a csapdák állapotát, és észleli, hogy a csapdában jártak-e állatok, vagy sem.

A ketrecek működése 2025 folyamán nem volt automatikus: amikor úgy ítélte meg a szakember, hogy a csapdát rendszeresen látogatta egy konda, a közelben várva manuálisan hozta működésbe a csapdát abban a pillanatban, amikor úgy ítélte meg, hogy a lehető legtöbb állatot be tudja fogni.

Ezt követte az állatok kalodákba terelése, és a már említett engedéllyel rendelkező gépjárművel, az engedélyezett útvonalon való elszállításuk.

A lakossági visszajelzések, illetve egy lakos által létrehozott észlelési térkép is nagyon sokat segített a helyzet felmérésében, illetve annak eldöntésében, hova helyezzék ki a ketreceket. A felmerülő igényen túl természetesen domborzati és úthálózati viszonyok is befolyásolják a kihelyezés megvalósíthatóságát, az önkormányzat minden esetben törekszik a lehető legjobb megoldásra.

2025 végén, 2026 elején sikerült a rendszert fejleszteni: a kezdeti mechanikus csapdákat kamerás megfigyelőrendszerrel és távirányítású zárakkal szerelték fel, így amellett, hogy az emberi jelenlét nem riasztja el a vadat, egyszerre több csapdát is lehet kezelni.

 

Tapasztalatok és eredmények

A csapdák fél éves aktív működése után le kell vonnunk a következtetéseket, melyek alapján tudjuk fejleszteni, vagy javítani a jelenlegi eljárást, esetleg áttérni másik módszerre, vagy ötvözni a különböző megoldási lehetőségeket.

Ennek a módszernek az előkészítése meglehetősen időigényes: az engedélyek beszerzése, a csapdák beszerzése, kihelyezése, az állatok elszállítását végző gépjármű felkészítése, a szakemberek felkutatása, szerződtetése, a segítő személyzet szervezése, az etetés több hetet, hónapot vett igénybe. A mi esetünkben már rendelkezésünkre álltak a korábban kihelyezett csapdák – igaz, ezeket meg kellett javítani a sokéves állás után –, az idő nagyobb részét ezért az eljárás kidolgozása, az engedélyek beszerzése és az állatok csapdához való szoktatása vitte el.

Egy csapda aktiválása esetén az etetés több hétig is eltarthat, ezért ez az eljárás az elején lassúnak tűnhet, és türelmet, szakértelmet kíván, de egyszerre több állat befogását teszi lehetővé.

Ahogy már írtuk korábban, a csapdákat alapvetően mechanikus szerkezetek működtették, mivel az automata, emberi felügyelet nélküli működés nem tűnt célravezetőnek, mivel a konda egy kis részét lehetett csak befogni ezzel a módszerrel. A csapdázást végző munkatárs jelenléte kellett ahhoz, hogy hatékonyak legyenek a szerkezetek, és így a konda egészét be lehessen fogni. Ebben történt nagy változás akkor, amikor a kamerákat és a távvezérlésű zárakat felszerelték, így már nem volt szükség az emberi jelenlétre a helyszínen, illetve több csapdát is működésbe lehet hozni távolról, akár ugyanabban az időben.

1. ábra. Havonta elejtett vaddisznók száma

Az eltelt fél év alatt 120 állatot sikerült befogni és elszállítani. Mára érzékelhetően kevesebb a vaddisznóészlelés, a lakosság számára is érzékelhető az állatokkal való találkozások számának csökkenése.

2. ábra: Vaddisznóelejtések számának alakulása

A folyamatot hátráltatja a ketrecek környékének zavarása, illetve néhány esetben a ketrecek megrongálása, a felszerelés ellopása. Arra is volt példa, hogy a csapdát kinyitották, a benne lévő állatokat elengedték. Amellett, hogy ez egy kedves gesztusnak tűnhet, saját maga testi épségét is veszélyeztette az illető, nem beszélve a környéken tartózkodókról. Egy esetben az önkormányzat feljelentést tett a járványügyi előírások betartásának akadályozása miatt. Sajnos olyan is előfordult, hogy valaki néhány fotó kedvéért öncélúan és feleslegesen zavarta a csapdába esett állatokat, felmászott a ketrecre, zajt keltett. Ez nem összeegyeztethető az állatok kíméletes kezelésével, ezért az önkormányzat próbálja a ketreceket úgy elhelyezni, hogy a lehető legkevesebb zavarás érje a becsapdázott állatokat.

Eredmények összehasonlítása más módszerekkel

A XII. kerület és más települések eredményeit nehéz összehasonlítani, hiszen nem tudjuk, hogy itt, vagy máshol mennyi vaddisznó él a belterületeken, azokon a helyszíneken, ahol nincs vadgazdálkodás.

Január végén közérdekű adatigényléssel megpróbáltuk néhány településtől elkérni az adatokat arra vonatkozóan, hogy előző évben milyen módszerrel végezték a gyérítést és milyen eredménnyel. A teljesség igénye nélkül, elsősorban olyan településeket kérdeztünk meg, amelyekről volt olyan hír, hogy küzdenek a belterületen élő vadállatok jelenlétével, illetve megkérdeztük a szomszédos kerületeket, településeket is, feltételezve, hogy a közelségük miatt hasonló fokú problémáik vannak, mint a XII. kerületnek. Meglepve tapasztaltuk, hogy a szomszédos Budaörsön, vagy a II. kerületben nem került sor egyáltalán gyérítésre, illetve a Duna-parttal és erdővel is rendelkező Újpesten mindössze 1 állat kilövésére volt szükség 2025-ben. Több település sajnos nem válaszolt a közérdekű adatigénylésünkre, ezen válaszokkal – amint beérkeznek – a jövőben frissítjük a táblázatot.

Az alábbi táblázat nem reprezentatív kutatás eredménye.

3. ábra: Más települések, környező budapesti kerületek kiemelési adatai (nem reprezentatív)

A közölt számok egész 2025-re értendőek, egy teljes év alatt véglegesen kiemelt állatok száma. Hozzá kell tenni, hogy az eltávolított állatok között több koca is van, így az ő számukhoz minden évben hozzá lehet számolni plusz 6-8 egyedet kocánként, melyek így nem születnek meg a jövőben.

A XII. kerületben a 120, belterületen eltávolított egyedből 16 felnőtt koca volt, melyek a területen maradva rövid távon is közvetlenül is befolyásolták volna a helyi populációt. A kiemelt süldők közül a nőstény egyedek az év végén jelentettek volna befolyásoló tényezőt. Kismalac eltávolítására, befogására, kilövésére nem került sor az eddigi gyérítés folyamán.