A Városmajori kistemplomtól a reuse építészetig
Ikonikus épületek, újrahasznosítás, értékmentés és értékteremtés – a Budapesti Városvédő Egyesület 12. kerületi csoportja ismét tartalmas előadás-sorozattal csatlakozott az építészet hónapjához. Az eseménynek otthont adó Hegyvidék Galériában Árkay Aladár munkásságába, a Városmajori kistemplom újjászületésébe és az adaptív reuse kulisszatitkaiba is betekinthettünk.
Az Építészek Nemzetközi Egyesülete (UIA) 1986-ban október első hétfőjét az építészek világnapjává, az októbert pedig az építészet hónapjává nyilvánította. „Minden évben csatlakozunk az ünnephez; ezzel is szeretnénk felhívni a figyelmet az épített környezetünk meghatározó szerepére, valamint az építész-hivatás felelősségteljes munkájára” – fogalmazott Beöthy Mária építész, a Budapesti Városvédő Egyesület 12. kerületi csoportjának vezetője. Az idei program részeként előző héten a Hegyvidék díszpolgára, Skardelli György, Ybl- és Kossuth-díjas építész mutatta be a munkásságát, legutóbb pedig Árkay Aladárról, a Városmajori kistemplom helyreállításáról, valamint az adaptív reuse hazai gyakorlatáról hallhatott tartalmas előadásokat a közönség.
Pokorni Zoltán polgármester kiemelte: a Hegyvidéken a gondoskodás, a biztonság és a fenntarthatóság mellett az értékteremtés és az értékőrzés is fontos szerepet kap. „Egy városban ne csak házakat, utcákat és tereket lássunk, hanem a történeteket is. A negyedik dimenziót, az időt is erősítenünk kell magunkban. Ez kell ahhoz, hogy az életünket ne csak a jelenbe vetve éljük. A gyermekeinknek újra és újra el kell mesélnünk az épített környezetünk és vele együtt a közösségünk történetét is. Minden, a mostanihoz hasonló beszélgetés, rendezvény és kiállítás táplálja ezt a bennünk élő negyedik dimenziót” – fogalmazott köszöntőjében Pokorni Zoltán, az esemény fővédnöke, aki az Árkay-családról is szólt. „Árkay Aladárnak és fiának, Árkay Bertalannak köszönhetően számos kiváló épület gazdagítja a városunkat. A Hegyvidéki Önkormányzat ezt az örökséget igyekszik megőrizni. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel közösen minden évben meghirdetjük az Árkay-pályázatot, amelyre jelentős forrást biztosítunk. A program részeként díjazzuk a legjobb diplomamunkákat, illetve a hallgatókat a Hegyvidék számára fontos urbanisztikai vagy építészeti feladatok megoldásába is bevonjuk. Bízunk abban, hogy ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az Árkay név még szebben és értékesebben csengjen a felnővő építész generációk számára” – hangsúlyozta.
Az előadás-sorozat részeként Dr. Benárd Aurél egyetemi docens Árakay Aladár emblematikus építményei közül sok más mellett bemutatta a Fasori református templomot, Árkay Aladár Alma utca 1. szám alatt épült egykori családi házát és a Városmajori Jézusszíve kistemplomot, de egy érdekes tervet is láthattunk. „Az építészet mellett jelentős belsőépítészeti munkái voltak. 1912-ben például karácsonyra bútortervet készített megbízójának, az akkor tizenegyéves Árkay Bercinek” – mesélte.
Az elmúlt években több jelentős felújítás történt a Hegyvidéken. Ennek köszönhetően nemcsak a Fácán vendéglőt és a Zugligeti Lóvasútat, hanem a Városmajori kistemplomot is sikerült megmenteni az enyészettől.
„A Városmajori kistemplomra sokan szürke, omladozó épületként emlékezhetnek, pedig anno ez is egy világos ékszer volt” – kezdte előadását Prof. Dr. Anthony Gall, aki a kistemplom felújítását tervezte. Mint kiderült, a rekonstrukció során munkatársaival együtt több kihívással is szembesült. A tartószerkezeti problémák megoldása mellett, komoly kőművesmunkára is szükség volt. „A középső ablak feletti feszület távolról nézve tökéletesnek tűnhet, ám ha közelebbről szemügyre vesszük, akkor láthatjuk, hogy az arcokon lövésnyomok vannak, a felület kagylós. Úgy éreztük, hitelesebb, ha ezt nem állítjuk helyre. A templom épülete különösen fontos értéket képvisel, hiszen az idő múlására is emlékeztett minket. A sérülések ellenére a templom megmaradt, sikerült megőriznünk és ennek köszönhetően ma már egykori pompájában ismét a közösségi élet része lehet” – árulta el az Ybl- és Pro Architectura-díjas építész.
Vannak olyan elfedett értékeink, amelyeket már nem használnak, de érdemes ismét felfedezni, új funkciót adni nekik – erről szólt Kovács Csaba „talált tárgy, talált épület” című prezentációja, amely az adaptív reuse hazai gyakorlatain keresztül tárta elénk az épület újrahasznosítás zsenialitásait. Sok más mellett láthattunk előre gyártott, sematikus vázszerkezetű házat is, amely modern irodaépületként születhetett újjá. „A huszadik században nagy volumenben készült épületek között több olyat is találunk, amelyek már elavultak, ugyanakkor múltjuk, szerkezetük miatt még mindig értéket képviselnek. Szerencsére olyan korban élünk, ahol számít a karbonlábnyom, így a sok esetben nagy energiabefektetést igénylő bontás helyett a megtartás, avagy az újragondolás lehetősége kerül előtérbe” – emelte ki az Ybl-, Pro Architectura- és Prima Primissima-díjas építész, egyetemi tanár.