A szabadság jelenléte természetes, de a hiánya fojtogató

„Ma már sokszor nem gondolunk a szabadságért fizetett, súlyos áldozatra” – emlékeztetett Áder János korábbi államfő 1956 hőseire az önkormányzat október 23-ai ünnepségén. A MOM Kulturális Központban rendezett programon Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester díjakat adtak át azoknak a pedagógusoknak, intézményi dolgozóknak, akik kiemelkedően sokat tettek a hegyvidéki gyermekekért.

„A Győri úton, a Testnevelési Egyetem egyik épületének falán van egy emléktábla. Rajta a felirat: 1956. október 23-án innen indult a testnevelési főiskolások népes csoportja a Gellérthegyen keresztül a Műszaki Egyetemre, hogy csatlakozzon a forradalmi egyetemi ifjúság megmozdulásához” – vezette fel Áder János volt köztársasági elnök az ünnepi beszédét, feltéve a költői kérdést: vajon mi kellett ahhoz, hogy az utókor emléktáblával állítson egy gellérthegyi sétának, miért lett ez történelem?

Azért – adta meg a választ –, mert mindez Magyarországon történt, a huszadik század derekán, a kommunista diktatúra nyolcadik évében, amikor az utcán összeverődni, gyülekezni legkevésbé sem volt természetes, sokkal inkább gyanús és veszélyes. „Azok a hallgatók, ott a Győri úton megelégelték, hogy hallgassanak. Hiányolták a szabadságot, ezért gyülekeztek és ezért keltek útra” – jelentette ki.

Áder János szerint a kommunista diktatúra alatt az ország egy véres emberkísérlet alatt állt, ami arról szólt: egy társadalomból ki lehet-e irtani a szabadság szeretetét? A kísérlet azonban elégedetlenséget váltott ki, különösen a fiatalokból. Felidézte, hogy 1956 októberében, Szegeden, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének alakuló ülésén egy orvostanhallgató így fogalmazott: „Elfojtották azt a lelkes hangot, amely az ifjúság örökké optimista, tenni vágyó, gyönyörű eszméit hirdethette volna. Bilincseket raktak kezeinkre, befogták szánkat, más jelszavakat hangoztattak velünk és a gyűlöletet szították sorainkban.”

„A szabadság különös jószág. Jelenléte, megléte természetes, de a hiánya fojtogató” – magyarázta a korábbi államfő, kitérve arra, hogy 1956-ban a magyar embereket a szabadság hiánya vitte az utcára, elmentek a végsőkig, és megtapasztalhatták, hogy nincsenek egyedül. 1956 októberében „a magyarok kimondták, hogy az egyetem többet foglalkozik ideológiával, mint a tudás gyarapításával, a norma teljesíthetetlen, az üres padlást már nem lehet többször lesöpörni, az újságban hazugságot írnak, a személyi kultusz ártalmas, a szovjet csapatok jelenléte nemkívánatos – a szabad választás annál inkább”.

A Győri úti gyülekezőpont egyike volt annak a számtalan budapesti helyszínnek, ahonnan 1956 forradalmi napjaiban magyar emberek kicsiny csoportjai „néhány igaz szóval, határozott lépéssel, jogos követeléssel útnak indultak, olykor a mártíromságba” – emlékeztetett Áder János. Hozzátette, hogy a Hegyvidéknek, a Budakeszi útnak, a Maros utcának, a Déli pályaudvar környékének, a Széna térnek ma sem csak házai és üzletei, lakói és átutazó vendégei vannak, hanem emlékei, áldozatai és hősei is, akik a sortüzekben találatot kaptak, a harcokban elestek, vagy a megtorlás idején kivégezték őket.

„Ma már sokszor nem gondolunk a szabadságért fizetett, súlyos áldozatra. A szabadság olyan természetes, mint ahogy levegőt veszünk” – fogalmazott az egykori köztársasági elnök, példaként említve, hogy ma mindenki ott gyülekezhet, ahol akar, azt mondhat, amit jónak gondol, olyan könyvet olvashat, filmet, színházi előadást, kiállítást nézhet meg, amilyet szeretne. Mindenki szabadon választhat iskolát, egyetemet, engedély nélkül mehet külföldre, és a politikai véleményét sem kell véka alá rejtenie, szabadon választhatja meg a közügyek intézőit.

Áder János azzal zárta beszédét, hogy az Alkotás utcában és a Győri úton manapság is gyakorta gyülekeznek fiatal egyetemisták, akik órákra készülnek, edzésre mennek, vizsgára és egymásra várnak, „remélnek és küzdenek, a jövőjüket formálódó döntéseket hoznak, szabadon”. És mire érett felnőtté válnak, megértik majd Deák Ferenc gondolatát, ami szerint „csak a szabadság képes tiszta és állandó boldogságot nyújtani”.

Az ünnepi beszédet követően a Zugligeti Általános Iskola 7. a osztályos tanulóinak műsorát, valamint a Góbé FolkSide világzenei együttes népzenei formációjának „A hazáért és népért!” című előadását tekinthette meg a közönség. A zenészek után a hegyvidéki pedagógusok álltak színpadra: Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester Életmű Díjat adott át Mészárosné Romhányi Margitnak, a Városmajori Gimnázium angol és történelem szakos tanárának, Szöllősi Katalinnak, a Németvölgyi Általános Iskola tanítójának, valamint dr. Baranyai Zoltánnénak, a Süni Óvodák óvodapedagógusának, vezető-helyettesének.

Eötvös József-gyűrűt vehetett át Grád Károly, a Nyitott Világ Fejlesztő Iskola igazgatóhelyettese, informatika-etika szakos tanára, Aszódi Judit Mária, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium intézményvezető-helyettese, orosz, angol és történelem szakos tanára, továbbá Kalmár Katalin Éva, a Fekete István Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény gyógypedagógusa.

A Hegyvidék Ifjúságáért Díjban részesült Bolla Mária Zsuzsanna, a Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium olasz nyelv szakos tanára, Szántóné Szirmay Éva, a Hegyvidéki Mesevár Óvoda fejlesztőpedagógusa, Eszes Eszter, az Orbánhegyi Óvodák fejlesztőpedagógusa, vezető-helyettese, illetve Balaskó Zsófia, a Városmajori Óvodák óvodapedagógusa.

A Hegyvidék Ifjú Pedagógusa Díjjal jutalmazta az önkormányzat Tapodi-Horváth Zsófiát, a Gennaro Verolino Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium gyógypedagógusát, Sirák Richárdot, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium magyar, történelem és állampolgári ismeretek szakos tanárát, Szabó Mártont, a Városmajori Gimnázium matematika–történelem szakos tanárát, valamint Novák Sárát, a Zugligeti Általános Iskola tanítóját.

A Hegyvidék Gyermekeiért Díjat Aranyosi Ildikó, a Hegyvidéki Önkormányzat Gazdasági Ellátó Szolgálatának pénzügyi és számviteli ügyintézője, illetve Rephun Mónika, a Mackós Óvoda pedagógiai asszisztense érdemelte ki, míg a Segítő Kéz Díjat Lohn Angéla, a Hegyvidéki Szabadidősport Nonprofit Kft. sportszervező koordinátora és Bugán László, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium karbantartója vehette át.

Nyugdíjas pedagógusként Aranyoklevelet kapott Soulavy Ernőné, Kárpáti Tamásné, Legényné Csikós Aranka, Kelemenné Wild Judit és Száraz Györgyné – ők 50 éve szerezték diplomájukat. Gyémántoklevéllel ismerték el a 60 éve diplomázott dr. Kálmán Lajosné, Fábián Márta, Garai Tiborné, Somlai Csabáné és dr. Dombrády Lórándné munkáját.

A 65 évvel ezelőtt végzett Frankó Istvánné Vasoklevelet, míg a 70 éve diplomát szerző dr. Fülöp Lajos és Pörje Lajosné Rubinoklevelet kapott emlékbe. Dr. Korhecz Imrénének és Bán Bélánénak, akik 1948-ban, 75 évvel ezelőtt lettek pedagógusok, Gránit-, illetve Platinaoklevéllel köszönték meg közmegbecsülésre méltóan végzett munkájukat.

Az önkormányzat október 23-ai megemlékezése a Gesztenyés kerti, 1956-os emlékműnél ért véget, ahol a pártok, nemzetiségek, egyházak, hagyományőrző és bajtársi szervezetek, helyi közösségek, kulturális, oktatási és sportintézmények, valamint a rendőrség képviselői helyezték el virágaikat. Az önkormányzat nevében Pokorni Zoltán polgármester, Fonti Krisztina alpolgármester és Áder János volt köztársasági elnök koszorúzott.