Régi-új fakereszt a Diana úton
A XIX. század végétől egészen az 1950-es évekig háborítatlanul állt a Diana és a Gyöngyvirág út találkozásánál egy fakereszt, hogy egy nap elvakult fiatalok összetörjék. Ekkor kerültek a darabjai a közeli parókia kertjébe, ahonnan 1980-ban a svábhegyi gyülekezet egyik tagja magához vette. Átvészelte a rendszerváltozás éveit, majd az immáron támogató légkörben a Svábhegyi Egyesületet alapító dr. Berczik Áprádné, Mária lépéseket tett ismételt felállítása érdekében. Hegyvidék díszpolgárának fáradozásait siker koronázta, az önkormányzat segítségével 2008-ban elkészült az új bükkfakereszt rajta a Korényi János festő-restaurátor munkáját dicsérő Krisztus-képpel. Egyetlen változás történt megépedig az, hogy a feszületet a régi helyétől néhány méterrel odébb, a kereszteződés egy másik pontján helyezték el. A kerület vállalta, hogy attól kezdve gondozza a környezetét, folyamatosan elvégzi a szükséges kertészeti munkákat.
Gondolhatnánk, hogy minden a legnagyobb rendben, ám az idő másképpen vélekedett. Eltelt bő évtized, ez pedig megviselte az alkotást, ezért a svábhegyiek ismét akcióba léptek. A teljes megújítást Kocsis István, az Istenhegyi Szent László plébánia vezetője és Berczik Árpád közösen határozta el, kezdeményezésüket Pokorni Zoltán polgármester is támogatta. Felkeresték Korányi Jánost, hogy fesse meg még egyszer a Krisztus képet. A költségeket dr. Berczik Árpád és családja, valamint dr. Aján Tamás és felesége vállalta magára, a régi feszület elbontását és az új felállítását Berczik Pál és fia, Péter végezte.
Így kerülhetett sor a feszület megáldására, melyen elsőként Pokorni Zoltán szólt az egybegyűltekhez szívmelengetőnek nevezve mindazt, ami az itt élők elértek. Egyszersmind arra is felhívta a figyelmet, milyen sokat változott a közbeszéd 2008-óta. Akkor Lovas Pál alpolgármester úgy fogalmazott, hogy az 50-es években megrongálódott a kereszt. Ez eufémizmus, valamennyire elveszi az élét a történéseknek. Holott a Diana úton pontosan az történt, ami a kápolnával az Anna-réten: a rendszert támogató fiatalok egyszerűen lerombolták. Szerencsére ma már nincs jelen ez az elvakult antiklerikalizmus – tette hozzá a polgármester, majd arról beszélt, hogy a kereszt nemcsak a keresztényeknek szól. „Mindenkinek üzen, és mindenki életét jobbá akarja tenni”. Ezt a szellemiséget képviselte dr. Berczik Árpádné, Mária is, aki önkormányzati képviselőként sokat tett a természeti- és az épített környezetért, felkarolta a Diana úti feszület ügyét. „Jó látni, ahogyan összefogott ez a közösség, és nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is sokat tettek a kereszt helyreállításáért” – zárta köszöntőjét Pokorni Zoltán.
„A jelképeket nem mindig szeretik, ennek példája a kereszt története. Mi keresztények azonban hiszünk benne, ez a megváltásunk, Isten szeretetének megmutatkozása” – hívta fe a figyelmet Kocsis István plébános, aki szerint sok ma a boldogtalan ember, mert a boldogságot önmaguk megvalósításában, és nem a másokért tenni akarásban keresik. Erre is int minket az útszéli kereszt, hiszen ezzel mutat utat Isten mindnyájunk számára, hogy a legnagyobb boldogság egymás szolgálata, az egymásért való élet. Dr. Berczik Árpád emlékeztetett, hogy a feszület Kocsis István atya és a Berczik család együttműködésével újulhatott meg. Korényi János festő-restaurátor néhány műhelytitokba avatta be a hallgatóságot. Elárulta, hogy szándékosan megőrizte a korábbi festés zöldes árnyalatát, ami a trecentora emlékeztet. Ipari fémfestéket használt, ez garancia lehet az időtállóságra. Az alkotás formavilága nem követi teljesen sem az ikonokra jellemző, sem a naturalista ábrázolást, hogy könnyebben befogadható legyen.
A régi-új Diana úti feszület megáldását követően búcsúzóul Kocsis István felolvasta Weöres Sándor: Kereszt-árnykép című versét, amely így hangzik:
A keresztnek felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: «itt van a te utad», a kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: «vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad», a keresztnek alsó ága földre mutat: «vesződj: itt áss kutat, lásd benne arcodat.»
