"A mi felelősségünk valóra váltani ’56 álmát"

„Több, mint harminc évvel ezelőtt nekünk jutott az az esély, felelősség és kötelesség, hogy valóra váltsuk 1956 álmát, a szabad és békében élt élet lehetőségét. Nagyon fontos, hogy értékeljük mindazt, amit örökségként kaptunk” – mondta ünnepi köszöntőjében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető Miniszter. Az önkormányzat koszorúzással egybekötött megemlékezése az ’56-os hősök előtti tiszteletadás mellett a kiemelkedő oktató-nevelő munkát végző pedagógusok elismerésére is alkalmat adott.

„Minden közösségnek megvan a maga forradalma, a saját emlékezete a forradalomról. Ezért gyulladnak fel ilyenkor évről évre a fáklyák a Corvin közben, a Széna téren, a Móricz Zsigmond körtéren, a budai Várban, Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban, Kolozsváron és Kassán, falvakban és városokban egyaránt. Párizsban minden bizonnyal idén is fellobbantják a lángot az Étoile-nál, Észak- és Dél Amerikában, Európában, valamint Ausztráliában is összegyűlnek ünnepelni, emlékezni a magyarság közösségei” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, a XII. kerület országgyűlési képviselője, aki emlékeztetett: 1956 történései nem maradtak az akkor már trianoni határokon belül, mert ahol magyar közösség élt, ott együttéreztek a szabadságharccal. „Éppen ezért 1956 nagy közös élmény volt: a szabadság közös élménye. A rabságból való szabadulásé, az örömé, a reményé, az egyenlőtlen küzdelemben elnyert szabadságé; november 4. után pedig a leveretésé és a gyászé, a bosszúállásé és a megtorlásé is” – hangsúlyozta Gulyás Gergely, akinek meggyőződése, hogy 1956 az egyik legnagyobb történelmi csoda az ezeresztendős magyar államiság időszakában; egy olyan forradalom, amelynek nem volt előre megtervezett forgatókönyve, nem volt anyagi háttere. Az emberek maguktól értetődő természetességgel láttak túl személyes céljukon, mindennapjaik nehézségein. Tudták, hogy szabadságot akarnak egy független Magyarországon, ahol ők döntenek a saját sorsukról. „Mindenhol ki mertek menni az utcára, szembe mertek nézni a puskacsövekkel, és október 23-án győztek. Hol halottak és véres harc árán, hol csak puszta erejük megmutatásával. Sem rendőrség, sem néphadsereg, sem az ÁVÓ nem jelentett leküzdhetetlen akadályt, és az elején úgy tűnt, hogy még a szovjetek sem” – szögezte le a Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki arra is kitért, hogy 1956 egyre messzebb kerül tőlünk az időben, de annál fontosabb, megőrizni az örökségét, mert – mint mondta – az 1956-os nemzedék látta és megélte, hogy milyen egy embertelen és istentelen ideológia rabjának lenni. Megtapasztalta, milyen a szépnek látszó erkölcsi elvekre – mint a kizsákmányolásmentes társadalom, a javak egyenlő elosztása – felépített életidegen diktatúra foglyának lenni, milyen rendkívül erőszakos módon akarta ellenőrzése alá vonni a kommunista diktatúra az élet minden területét. „Több, mint harminc évvel ezelőtt nekünk jutott az az esély, felelősség és kötelesség, hogy valóra váltsuk 1956 álmát, a szabad és békében élt élet lehetőségét. Nagyon fontos, hogy értékeljük mindazt, amit örökségként kaptunk” – zárta gondolatait Gulyás Gergely.

A MOM Kulturális Központban különleges megemlékezésben lehetett részünk: a Daniel Speer Brass fúvósegyüttes Beethoven Egmont nyitányával idézte fel 1956 szellemiségét – a szabadságharc idején ugyanis ez a zenemű csendült fel a legtöbbször. A Németvölgyi Általános Iskola 8/A osztályos tanulói „’56 hősei” című előadásukkal elevenítették fel a forradalom üzenetét és a szabadság értékét. „Nehéz újat mutatni ebben a műfajban, de a Németvölgyi Általános Iskolának sikerült. Nagyon eredeti és remek műsort láthattunk. Szívből gratulálok a felkészítőtanárnak és a gyerekeknek!” – emelte ki Fonti Krisztina alpolgármester, aki a hagyományokhoz híven Pokorni Zoltán polgármesterrel közösen átadta a hegyvidéki pedagógusok kitüntetését.

Több mint huszonöt éve kiemelkedő színvonalon végzett oktató-nevelő munkájáért Életmű Díjat kapott Kovácsné Viczing Erzsébet, aki negyven éven át dolgozott földrajztanárként a Németvölgyi Általános Iskolában és Miklóshalmi Péterné, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium angol szakos nyelvtanár.

A legalább húsz éve pedagógusi pályán lévő, tevékenységükkel széles körű elismerést kivívó szakemberek közül Aczélné Sályi Orsolyát, a Solti György Zeneiskola zongoratanárát, Kopacz Máriát, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium matematika szakos tanárát, valamint Bécsy Gertrúdot, a Zugligeti Általános Iskola tanárát Eötvös József-gyűrűvel ismerték el.

Hegyvidék Ifjúságáért Díjban – ami a legalább tíz éve közoktatási vagy közművelődési intézményben dolgozók számára adományozható – Kiss Lívia, a MOM Kulturális Központ Nonprofit Kft. programszervezője, a MOM Kulturális Központ szakmai igazgatóhelyettese, Petüs Ildikó Mária a Mackós Óvoda óvodapedagógusa, Szabóné Gerencsér Mónika, a Normafa Óvoda óvodapedagógusa és Orbán Mária Erzsébet, a Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium tantestületének tagja részesült.

Hegyvidék Ifjú Pedagógusa Díjjal – amit a 35. életévét be nem töltött, kiváló nevelő-oktató tevékenységet végző pedagógusoknak adományozható – Balogh Klárát, a Németvölgyi Általános Iskola tanárát, Vandornyik Attilát, a Virányos Általános Iskola testnevelő és gyógytestnevelő tanárát, Kovács Veronikát, a Városmajor Gimnázium matematika és földrajz szakos tanárát, valamint Fekete Orsolyát, az Orbánhegyi Óvodák óvodapedagógusát jutalmazták. Hegyvidék Gyermekeiért Díjban részesült Naphegyi Beáta Kinga, a Városmajori Óvodák óvodatitkára és Bakter Julianna, a KIMBI Óvoda dajkája.

A Segítő Kéz Díjat Borbély Lászlónak, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium portásának, Kerezsi Angélának, az Orbánhegyi Óvodák dajkájának ítélték oda.

A nyugdíjas pedagógusoknak díszdiplomákkal, díszoklevelekkel köszönték meg a hosszú, fáradságos munkával eltöltött éveket. Aranyoklevelet kapott a diplomáját ötven évvel ezelőtt megszerző Dr. Vighné Szidarovszky Klára Mária és Fogarasi Attiláné. Gyémántoklevelet vehetett át a hatvan éve végzett Berkes Györgyné, Czékus Lászlóné és Vörös Lászlóné, Danhauser Anna Olga. Az 1956-ban diplomázott Karcagi Gyuláné, Wáger Györgyné és Szabó Ernőné Vasoklevelet, míg az Állami Óvónőképzőn hetven éve befejező Szabó Ernőné Rubintoklevelet vehetett át.

Az ünnepi megemlékezés a Gesztenyés kertben ért véget, ahol az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából készült szobornál, a nemzetiségek, egyházak, hagyományőrző és bajtársi szervezetek, helyi közösségek, kulturális, oktatási intézmények, a rendőrség képviselői és pártok helyeztek el koszorúkat.

„Büszkék lehetünk 1956-ra, és hálásak azért az áldozatért, amit a hősök hoztak. A magyarok megmutatták a világnak, hogy a hazáért és a szabadságért mindenre képesek vagyunk. A mi szabadságunk is 1956-ból sarjad” – hangsúlyozta Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára.

Pokorni Zoltán szerint 1956 legfontosabb üzenete a szabadsághoz való viszonyunkról szól. „Mindenkinek meg kell találnia, hogy mit jelent számára ma a szabadság. Mennyit ér? Mit vállalna érte? Ez az ünnep nem történelemóra, hanem alkalom arra, hogy felidézzük 1956 eseményeit, és közben tisztázzuk az életünkről, a múltunkról és a szabadságunkról alkotott képünket” – fogalmazott a polgármester, aki a Hegyvidéki Önkormányzat nevében Fonti Krisztinával együtt rótta le tiszteletét a szabadság szárnyaló madaránál.