Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Gyorsbillentyűk listája

„A legnagyobb siker, ha bíznak bennünk, és segíteni tudunk”

„A legnagyobb siker, ha bíznak bennünk, és segíteni tudunk”

Több mint három évtizede alakult meg az a hegyvidéki intézmény, amely ma a Családsegítő és Gyermekjóléti Központ nevet viseli. 1991-ben – még a szociális és gyermekvédelmi törvény megszületése előtt – pszichológusok, pszichiáterek szakértői csapata kezdte el működtetni a szervezetet, amelynél az évek során kialakult a mai forma, megtartva a rendszerszemléletű, családterápiás gyökereket. Machács Mihály pszichológussal, a központ vezetőjével beszélgettünk, aki másfél éve, igen nehéz időszakban vette át a stafétabotot elődjétől.

  • Családsegítő és Gyermekjóléti Központ. A névből sejthető, de nem biztos, hogy mindenki tudja, pontosan mivel is foglalkoznak.
  • Lelki, szociális vagy jogi segítségre szoruló gyerekekkel, felnőttekkel, párokkal és családokkal. Az élethelyzeti, együttélési problémákkal való megküzdés támogatásától az adósságkezelésen át a jogi tanácsadásig. Szabadidős tevékenységek, táborok szervezésével, továbbá adományok szerzésével és közvetítésével is foglalkozunk. Nemcsak egyénileg segítünk, hanem csoportos formában is. Ez utóbbi azért fontos, mert nehéz élethelyzetben az ember támaszkodhat azokra, akik hasonló problémákkal küzdenek, erőt meríthet ebből. Éppen ezért szoktuk ajánlani mindenkinek, hogy próbálja meg, mert hiszünk a csoportfoglalkozás erejében.
  • Kik és milyen problémákkal keresik fel általában a központot?
  • A hozzánk fordulók fele családi és kapcsolati konfliktus miatt jön, emellett a klienseink közel egyharmada egyedül élő. Körülbelül azonos százalékban érkeznek gyermeknevelési problémák, a gyermek beilleszkedési, magatartási zavara, valamint lelki és mentális betegségek miatt. Korosztályi eloszlásban a velünk kapcsolatba kerülők 10%-a 5 éves kor alatti, 24%-a 6–17 éves, 11%-a 18–34 éves, közel 40%-uk 35–60 év közötti, 15% pedig 60 évesnél idősebb. Dolgozunk olyanokkal is, akiket rendőrségi, hatósági bejelentés, szomszéd, lakókörnyezet vagy valamilyen intézmény jelzése után irányítottak hozzánk, például gyermekveszélyeztetés miatt. Ez nagyobb kihívás számunkra, hiszen ilyenkor a bizalomépítéstől kell elindulnunk, mivel ezek az emberek nem önként, saját elhatározásból jönnek, hanem kényszerből.
  • Érezhető, hogy a koronavírus-járvány és a jelenlegi gazdasági helyzet mentálisan, netán szociális kapcsolataikban megviselte az embereket?
  • A számok alapján, sajnos úgy tűnik, igen. Tavaly 1367 emberrel dolgoztunk, ami 15%-kal több, mint 2019-ben volt. Pszichológus kollégáink 2006 terápiás órát tartottak, ez 30%-os növekedés. Ebből 1492 volt egyéni, 514 pedig pár- és családterápiás ülés. Azt érzékeljük, hogy a járvány miatti elszeparáltságnak – ami főleg az egyedülállókat viselte meg –, a home office munkavégzésnek és az otthontanulásnak vannak, vagy maradtak nyomai. A kapcsolati konfliktusok kiéleződtek, a családok életében feszültséget okoztak. Az efféle problémák miatt tavaly hozzánk fordulók száma 6%-kal nőtt 2019-hez képest. A fiatalok egy része pedig begubózott, magányosabb lett.
  • Ha már a fiatalok szóba kerültek, akkor beszéljünk a lassan tizenkét éve működő Ifjúsági Közösségi Térről is, amely folyamatosan fejlődő – talán nevezhetjük így – klubbá vált!
  • Igen, fontosnak tartjuk, hogy a fiatalokkal is foglalkozzunk. Az Ifjúsági Közösségi Tér megalakulása mérföldkő volt az intézményünk történetében. Ide bárki eljöhet önállóan is, és eldöntheti, bekapcsolódik-e a programokba. Ha marad, akkor már szülői támogatói nyilatkozatot kérünk. Tavaly 188 fiatallal álltunk kapcsolatban. A hagyományos egyéni tanácsadás és táboroztatás mellett hétköznap csoportos foglalkozás, korrepetálás, felzárkóztatás, valamint tanulás-módszertani tanácsadás zajlik. És amire talán a legbüszkébbek vagyunk: 2022 szeptemberében a prevenciós célú kortárssegítő programunkra öt középiskolából 37 gyerek jelentkezett, és jelenleg 21 fiatal vesz részt a képzésen.
  • Nagy változást jelentett az életükben az óvodai és iskolai szociális munka megjelenése.
  • Ez 2018-ban kezdődött, azóta tíz munkatársunk dolgozik negyvenöt kerületi intézményben, ott vannak a szülői, tantestületi értekezleteken, a Mátyás Táborban. Fenntartói támogatással kora gyermekkori prevenciós programot indítottunk izlandi modell alapján: óvodai és bölcsődei csoportokban a szülőket érdeklő témák szerint havonta szülőklub szolgálja a közösségépítést és a megelőzést. Emellett kollégáink csoportos foglalkozásokat vezettek az iskolai osztályokban, óvodákban bántalmazásmegelőzés, stresszkezelés, konfliktuskezelés, szociális érzékenyítés témakörében.
  • Már eddig is sokféle szolgáltatást felsorolt, és ezek mellett pszichiátriai betegségekkel küzdőkkel is foglalkoznak a 2003 óta működő Félsziget Klubházban. Vannak további terveik?
  • Előnyben részesítjük a csoportok szervezését, a hozzánk fordulók igényei szerint. Tavaly indítottunk először gyászcsoportot gyerekeknek, az idén ősztől szervezzük a következőt. Jelenleg is működik két drámacsoportunk, amelyeket szintén szeptembertől újra meghirdetünk. Nemrég indult az örökbefogadó szülők klubja, és szeretnénk hasonlót létrehozni áprilistól mozaikcsaládban élők részére is.
  • A családsegítőkkel kapcsolatban létezik az a sztereotípia, hogy szegényebb, lecsúszottabb emberekkel foglalkoznak. Igaz ez?
  • A hozzánk fordulók egy része valóban hátrányos helyzetű, de a 80%-uk nem az. Sőt, sokan igen jó anyagi helyzetben vannak.
  • Az önök munkájában mi jelenti a sikert?
  • Munkacsoportonként mást élnek meg sikerként a kollégák. Például az agresszív kapcsolatban élő nők 8-10 fős csoportjában kialakult egy olyan kötelék, hogy zárt csoport lesz belőle, mert egyre mélyebbre mennek – ez egyfajta siker. Ha az esetmenedzsereink gyermekveszélyeztetés kapcsán tízből három-négy családnál valós együttműködést tudnak kialakítani, az is siker. Persze az a legnagyobb siker, ha azt látjuk, hogy bíznak bennünk, jönnek hozzánk, és segíteni tudunk.

KA.

A központ szolgáltatásairól a weboldalon olvashatnak részletesen: cssk12ker.hu

A cikk a Hegyvidék Újságban jelent meg.