(R)idegen való
Ipari területek, autópálya, felüljáró, mozgólépcső – jól ismert, mégis idegennek, ridegnek ható helyszínek, amiket mégis nap, mint nap használunk. Ezeket álmodja újra, és formálja fémbe Németh Marcell, akinek műveiből most először nyílt kiállítás a Királyhágó téri Hegyvidék Galériában.
A „(R)idegen való” című tárlatot megnyitó Fonti Krisztina mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a galéria nagy üvegfelületein keresztül az utcáról is látható, különleges alkotások szinte bevonzzák a kiállításra a közönséget. Játék a térrel, a dimenziókkal, így jellemezhetők legjobban a bemutatott munkák, amelyek messziről nézve akár grafikának, két dimenziósnak tűnhetnek. Közelebb lépve azonban előtűnnek a vésetek, láthatóvá válnak az egymásra illesztett fémlapok, a harmadik dimenzió – hangsúlyozta az alpolgármester, aki elmondta, hogy a kiállításon látható urbánus terekről hiányoznak az emberek, ezért érződnek ridegnek, idegennek. Ezzel szemben, a tárlat másik részén, mintegy reménysugárként a fém keretek között, az éledő természet, az otthon villan fel.
Árvai-Józsa Kitty művészettörténész szerint körbetekintve a tárlaton szinte beszippant a kiüresedett terek világa, a magára hagyott senki földje, amit az alapvonalakig visszabontva épít fel ismét a művész. Nincs szépítés, eufemizmus, csak térjelzetek vannak, amik, ha jobban odafigyelünk, valójában konkrét, nevesíthető helyszíneket jelenítenek meg. Méghozzá tisztán, csendesen, befoghatatlan távlatokból, vagy éppen egészen közelre fókuszálva. Mint a kiállítótér közepén látható, a földre helyezett autópálya, ami az úton levés végeláthatatlan folyamatát ábrázolva hívja fel a nézőt a nyugvópont kijelölésére, ahová aztán hazatérhet. A művész a nézőpontok sokaságával is komponálja a teret, egybe fűzve a szubjektív és objektív megközelítéseket. Hogy aztán a levelek, a rügyfakadás, a fák finom erezete, vagy a párhuzamos vonalak végtelenbe vesző versenye a fémen ismét más távlatokat mutasson meg. Mindez egyúttal izgalmas kísérletezés az anyaggal, az érzékeny felületű acélon megcsillanó fénnyel. Ahogyan a szakember fogalmazott, Németh Marcellnál az acél nemcsak hideg, hanem sokféle természetű anyag, ami odafigyelést, törődést igényel. Ez a kezelhetőség teremti meg azt a páratlan patinát, amit a művész messzemenően ki is használ: a kereső megismerés, a fény és árnyék értő alkalmazása, a fémben rejlő lehetőségek kiemelése jellemzi.
Minderről szó esik majd a november 15-én, csütörtökön, 18 órai kezdettel meghirdetett tárlatvezetésen, amelyen az alkotó, Németh Marcell kalauzolja végig az érdeklődőket a kiállításon.
További információk: www.hegyvidekgaleria.hu, facebook.com/hegyvidekgaleria, instagram.com/hegyvidekgaleria
