Emléktáblát kapott Marsall László

Több mint negyven éven át lakott a Schwartzer Ferenc utca 4. számú házban Marsall László, erről mostantól egy márványtábla is megemlékezik, amit a Kossuth-díjas költő barátai és a Hegyvidéki Önkormányzat állíttatott. Az emlékhely felavatásán Pokorni Zoltán polgármester is részt vett.

- Ismernünk kell lakókörnyezetünk múltját, ehhez járulnak hozzá az emléktábláink is – mondta köszöntőjében a Hegyvidék polgármestere. Pokorni Zoltán úgy fogalmazott, ezek az emlékhelyek időről időre tudatosítják bennünk, hogy egy városnak nemcsak három dimenziója van, hanem az időben is megéljük. Segítenek abban, hogy tudjuk, kik éltek itt, mit csináltak és mi kötődik a nevükhöz.

„Ha felidézzük a múltat, akkor válik a lakóhelyünk otthonná. Ami hozzájárul ahhoz is, hogy egy picit jobban elviseljük, mondjuk a göröngyös a járdát. Persze, nem vagyunk erre büszkék, de ha otthon érezzük magunkat, és akár tudjuk azt, hogy Marsall László itt lakott a harmadik emeleten, máris könnyebb szívvel kerülgetjük a gyökerek miatt púposodó járdát” – mondta a polgármester, majd örömét fejezte ki, hogy egy civil összefogás eredményeként kerülhetett méltó helyére a Marsall Lászlónak emléket állító márványtábla.

A méltató szavak után Elmer István József Attila- és Európa-érem díjas író arra hívta fel a figyelmet, hogy a Törley Mária munkáját dicsérő dombormű valósághűen ragadja meg a költőnek azt az arcát, tekintetét, portréját, amely jellemezte őt. Elhangzott, hogy Marsall Lászlót akár különcnek is lehetne nevezni, de a köznapi emberekhez képest persze minden igazi költő különc, azonban a költők társaságában olyanok számítanak különcnek, mint Marsall vagy Weöres Sándor. 1953-ban kezdte költői pályafutását, és mesterének Weöres Sándort választotta, később Pilinszky János is jelentősen befolyásolta költészetét. Erősen hatott rá a modern francia költészet, ezen kívül a szürrealizmus, az abszurd, a groteszk és a beat irodalom. Már csak ezért sem lehet beskatulyázni, nincs értelme ezzel megpróbálkozni – mondta Elmer István.

Marsall László már középiskolás korában is sokat olvasott filozófiát, irodalmat, és a versírás mellett csellózott, és a festészettel is megpróbálkozott kevesebb sikerrel. Weöres Sándor azt ajánlotta, hogy a háromból csak eggyel foglalkozzon komolyan, és Marsall László az irodalmat választotta.

Érettségi után kőművesnek állt, aztán felvették matematika-fizika szakra az egyetemre. Hazatért szüleihez, akik úgy fogadták, mint a megtérő tékozló fiút.

Matematikában jártas költőként tisztában volt azzal, hogy a szavak „mindig csak lihegve követik a valóságot”, és ez a felismerés késztette a nyelv megtöretésére, különleges verseinek megírására.

Az ünnepség keretében ezekből a versekből több el is hangzott Sinkovits-Vitay András értő tolmácsolásában. Zárásként a színnűvész ezzel a Marsall László gondolattal búcsúzott a szép számú ünneplőtől:

„Angyalra körzőre elmére
bízom ezt a világot,
s arra aki csont szerint odavaló”