Emléktáblát kapott Halász Aladár Bedő-díjas erdőmérnök

Hegyvidék önkormányzata, az Országos Erdészeti Egyesület és a család összefogásával, születésének 100. évfordulója alkalmából márványtáblát avattak Halász Aladár Bedő Albert díjas okleveles erdőmérnök, közgazdász tiszteletére. Egykori lakhelye, az Ugocsa utca 5. számú ház előtt megtarott ünnepségen Zambó Péter erdőkért felelős államtitkár elevenítette fel az erdészeti szakember munkásságát.

Elsőként Halász Árpád életútját idézte fel Sárvári János okleveles erdőmérnök. Az Országos Erdészeti Egyesület Wágner Károly Erdészeti Szakkönyvtárának őre elmondta, hogy kitűnő minősítésű erdőmérnöki oklevelét 1943-ban vehette át, majd munkába állt a főiskola útépítési tanszékén, de röviddel később a nyugati frontra vezényelték. A szolgálat közben, illetve a hadifogság alatt kiválóan megtanult angolul, amit egész pályafutása során eredményesen kamatoztatott. Hazatérése után a Balassagyarmati és a Szombathelyi Erdőgazdaságnál szerzett üzemi gyakorlatot, később a soproni szakiskolában tanított, műszaki és matematikai tankönyveket szerkesztett. 1949-ben került a Tervhivatalba, ahol munkatársaival közösen sikerült leállítatnia a fakitermelések esztelen mértékű fokozását, sőt, elindították a háborús erdőpusztítások sebeinek begyógyítását. Innen datálható az erdőművelés aranykora Magyarországon.
Halász Aladár az Országos Erdészeti Főigazgatóság főigazgató-helyetteseként, a Tervfőosztály vezetőjeként, majd a MÉM Erdészeti és Faipari Osztályának vezetőjeként dolgozott. Megteremtette a korszerű üzemtervezés hátterét, kidolgozta a fakitermelés és forgalmazás nemzetközi statisztikai rendszerét, sémákat adott a vállalati tervezéshez, megalapozta a valuta- és az árrendszer szabályozását.
Részt vett az Erdőfenntartási Alap létrehozásában, dolgozott az EGK és a FAO erdészeti bizottságaiban, 1975-ben megválasztották a FAO Erdészeti Bizottsága elnökének.
Hét évtizeden át az Országos Erdészeti Egyesület tagja volt, megalapította a gazdasági szakosztályt. Az OEE Bedő Albert Emlékérmét 1969-ben vehette át, ezt követte az „Ember az erdőért” alapítványi díj 2010-ben, ami az egyesület legnagyobb elismerése és a Tiszteletbeli Tagsági Díszoklevél. 2004-ben megkapta a Pro Silva Hungariae emlékérmet, majd 2011-ben az Életfa Emlékplakett arany fokozatát. Számos szakkönyvet írt a többi között angol-magyar és magyar-angol erdészeti, vadászati és faipari műszaki szótárt is összeállított.

Zambó Péter beszédében mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy Halász Aladár személyében egy nagyszerű ember és kiváló szakember távozott az élők sorából. Jelentős részt vállalt a modern magyar erdőgazdálkodás kialakításában, az 50-es évek diktatúrája alatt sikerült elindítani az ország addigi legnagyobb erdőtelepítési mozgalmát és megakadályozni az esztelen fairtást.

Megértette az ország akkori vezetőivel, hogy az erdőknek nemcsak gazdasági, hanem védelmi és szociális funkcióik is vannak, amik felülírhatják az előzőt. Munkássága rendkívül gazdag, az erdészeti lapokban 503 cikk és bejegyzés köthető hozzá.

Az erdőkért felelős államtitkár megemlítette, hogy nem messze az Ugocsa utcától, a Szilágyi Erzsébet fasor 10-alatti házon látható annak a Kaán Károlynak az emléktáblája, aki a trianoni tragédia után állította helyre a magyar erdőgazdálkodást.

„Talán nem véletlen, hogy Halász Aladár éppen a Hegyvidéken élt és dolgozott. Abban a kerületben, ahol az erdő, az ember és a civilizáció összhangban van egymással. Most ez az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a klímaváltozás közepette megőrizzük erdeinket, erre int minket Halász Aladár márványtáblája” – hangsúlyozta Zambó Péter.

Végezetül Halász Katalin mondott köszönetet mindazoknak, akik segítettek létrehozni az emlékhelyet. Elmondta, hogy édesapja 1957-ben költözött az Ugocsa utca 5. alatti lakásába, itt születtek meg könyvei, szakmai munkái.