Emléktáblát kapott az operaénekes
Születésének századik évfordulóján emléktáblát állíttatott az önkormányzat és az operaház Kövecses Béla tiszteletére. A Böszörményi út 38/B előtt megtartott avató ünnepségen Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója elevenített fel a megannyi nagyszerű szerepet eljátszó magánénekes tenor munkásságát.
„A II. világháború elől az USA-ba menekülő Carelli Gábor azért panaszkodott Arturo Toscanininek, hogy csak kis szerepeket kap. Erre a világhírű karmester annyit mondott az éppen a Falstaffban éneklő tenornak, hogy ugyan nem nagy a szerepe, de a legfontosabb, mert övé az első strófa” – ezzel a történettel indította köszöntőjét Ókovács Szilveszter utalva arra, hogy az operában mindenki ugyanolyan fontos. Eleinte Kövecses Bélának is meg kellett elégednie kisebb epizódokkal a darabokban, 1946. és 1949. között szinte csak egy-két mondatot kapott. De nem panaszkodott, helyt állt, és kijárta az iskolát. A tanulóévek meghozták az áhított karriert, hiszen több mint huszonöt sikeres évet tölthetett el a színpadon. Igazán szép, irigylésre méltó pályafutást tudhatott magáénak sok száz darabban szerepelhetett. Stílusos főszerepek fűződnek a nevéhez, még ötven éves kora után is jelentős feladatokat kapott. Napjainkban kevés a tenor, ám Kövecses Béla idejében pont ennek az ellenkezője volt a helyzet. Talán ezért volt kevésbé szem előtt, hiszen sztárok vették körül, elég csak Simándy Józsefre gondolni. Ők, a nagy énekesek, korosztályokkal szerettették meg az operát, miközben évente sok száz előadást vittek. Összehasonlításként, ma ennek a felét játssza az operaház – emlékeztetett Ókovács Szilveszter hozzátéve, hogy a tanár tudását csak a tanítványai ismerik igazán, az operaénekesét azok, akik élőben hallhatták és láthatták.
„Ezért fontos Kövecses Béla emléktáblája, mert arra int minket, hogy nemcsak néhány csillaga volt a magyar operának. Hanem rajtuk kívül számos kiváló művésze, akik képesek voltak a legnagyobbak helyére állni” – hangsúlyozta a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Elmondta, hogy Kövecses Béla használta és megsokszorozta a benne lévő tehetséget. Mindvégig alázattal és tisztelettel viseltetett az opera iránt, amit jól példáz, hogy egyik első, kisebb szerepét, Normanno az őrség parancsnokát a Lammermoori Lucia-ból, pályája végén ugyanolyan lelkesedéssel énekelte.
A beszédet követően Ókovács Szilveszter és Fonti Krisztina alpolgármester adták át a művész előtt tisztelgő emléktáblát.
