Elhunyt Ferdinandy György író, költő, a Hegyvidék polgára

Elhunyt Ferdinandy György József Attila-díjas magyar író, költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Ferdinandy György 1935-ben született Budapesten. Szüleivel a Sashegyen élt. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte el, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar–francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, amikor kitört a forradalom. A forradalom leverése után, december 13-án elhagyta az országot és Franciaországtól kért menedéket.

Itt először kőművesként dolgozott, majd orosz fordító és könyveladó volt. 1957–1969 között a Strasbourgi és Dijoni Egyetem hallgatójaként irodalmat tanult. 1969-ben a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténeti doktori címet szerzett.

1964–1976 között a Puerto Ricó-i Egyetem tanára lett, ahol spanyol nyelven oktatott. 1964–1970 között a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója volt. 1976–1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 2000 óta felváltva Puerto Rico és Miami között ingázva élt, a 2010-es években visszaköltözött Budapestre, de sokat utazott vissza Miamiba.

Már első 60-as években megjelent elbeszéléseiben az elindulás és megérkezés, az idegenség-érzet és sors-szembesülés kettőssége húzódik meg, egy olyan alkotó emberé, akinek az írás, az önéletírás életfeladat. Mondatai, fanyar humorral kifejezett leírásai mögött ott lapult az alkotó 1956 miatti emigrációja, mint sorsélmény. Írásaiban az emigráció, az idegenben létezés előnyeit és fonákjait egyforma tónussal rajzolja meg.

Önkormányzatunk több könyvének kiadását támogatta (Beszélgetések Balzac-kal, Kérdések Istenkéhez), legutóbb pedig A hely, ahol élek címmel írott könyvét, amely a Sashegyről, és az író szülőhelyéhez fűződő viszonyáról szól. Ez utóbbi könyvében a családjáról is sokat ír. Sok nehézséget éltek meg a háború alatt, a három gyermeket az anya egyedül nevelte. Az anyát a minisztériumból elbocsátották, majd kalauzként dolgozott. Az író nehezen nyert felvételt az egyetemre, és az 1956-os forradalom leverése után elhagyta az országot. Külföldön irodalomtörténetből doktorált, és egyetemi tanárként dolgozott.

1995-ben József Attila-díjat kapott. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja lett, majd kilépett, 2015-től újra tagja a társaságnak. 2019-ben Prima Primissima Díjjal, 2022-ben Budapestért Díjjal ismerték el munkásságát.