Díszpolgárunk lett Rényi-Vámos Ferenc mellkassebész
A Hegyvidék díszpolgára lett Rényi-Vámos Ferenc mellkassebész, egyetemi tanár, aki kiemelkedő szerepet vállalt abban, hogy a tüdőtranszplantációk elinduljanak Magyarországon. Az elismeréssel járó oklevelet Pokorni Zoltán polgármester adta át a MOM Kulturális Központban.
A díjazott életét a polgármesterrel folytatott, kötetlen pódiumbeszélgetés keretében ismerhette meg a közönség a teltházas díszpolgáravató ünnepségen. Az mindjárt a beszélgetés elején kiderült, hogy Rényi-Vámos Ferenc a Toldy Ferenc Gimnáziumból ismeri Pokorni Zoltánt, aki a nyolcvanas évek végén történelemtanára volt a középiskolában.
A Toldyba a hegyvidéki Arany János iskolából került át Rényi-Vámos, nem teljesen önszántából, ugyanis, mint diplomatikusan fogalmazott, élénk kisgyerek volt. Az, hogy a középiskola után orvosnak tanult tovább, a családi példákból következett: nagyapja nefrológusként, az egyik nagybátyja ortopéd sebészként praktizált, apja pedig szívsebészként dolgozott a városmajori klinikán. Tizennyolc éves volt, amikor édesapja meghalt – épp azelőtt, hogy részt vehetett volna az első hazai szívátültetésben, amire évekig készült.
„Végül Szabó Zoltán professzor úr végezte el az első szívátültetést Magyarországon. Második apámként gondolok rá” – mondta a mellkassebész, felidézve azt is, hogy legutóbb akkor volt díszpolgáravató ünnepségen, amikor a kitüntető címet posztumusz Szabó Zoltánnak ítélte oda az önkormányzat.
Rényi-Vámos Ferenc édesapja nagyon jó szívsebész volt, épp ezért nem mert a nyomdokaiba lépni – félt ugyanis attól, hogy folyamatosan vele fogják összehasonlítani. A szívsebészethez hasonlóan számtalan szakmai kihívást jelentő mellkassebészetet választotta hivatásául, amiben kiteljesedhetett. 2015-ben dr. Lang Györggyel közösen végezte el az első hazai tüdőátültetést, aminek módszerét Bécsben sajátította el.
A tüdőátültetések, illetve az ezek során alkalmazott műtüdő használatában szerzett gyakorlat nagy előnyt jelentett a koronavírus-járvány alatt. „Annyi plusz hozzáadott értéket és új technikát hozott be a tüdőátültetés, ami valóban életeket mentett a Covid-járvány alatt” – emlékeztetett az orvos.
Rényi-Vámos Ferenc, aki a Semmelweis Egyetem és az Országos Onkológiai Intézet együttműködésével működő Mellkassebészeti Klinikát, illetve az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Mellkasi Központját vezeti, kiemelte, hogy a munkája egyértelműen csapatmunka. Számos tehetséges szakemberrel dolgozik együtt, köztük sok fiatallal, akiknek képzését rendkívül fontosnak tartja.
A professzor szerint a munkájában elért sikereit leginkább annak köszönheti, hogy felesége és három gyermeke mellette állnak, támogatják a mindennapokban. „A feleségem édesapja is orvos volt, így ő is úgy nőtt föl, hogy látta, milyen az élet egy orvos családjában” – magyarázta, kitérve arra is, hogy a transzplantációs munkában a legnehezebb a folyamatos készenlét, ez alól a gyerekek születésnapja és a karácsony sem jelent kivételt.
„Van ennél könnyebb élet is, de egy sikeres műtét annyi pozitív dolgot hoz az ember életébe, amit semmilyen más területen nem tudok elképzelni” – mondta Rényi-Vámos Ferenc a Hegyvidék Televízió által készített portréfilmben, amit elsőként a díszpolgáravató közönsége tekinthetett meg. A díjazott ebben az összeállításban arról is beszélt, hogy óriási megtiszteltetés számára bekerülni a hegyvidéki díszpolgárok körébe. Egész eddigi életét a XII. kerületben élte le – tette hozzá –; most egy olyan lakásban élnek a Svábhegyen, aminek egyik ablakából azt a házat látják, amiben a felesége felnőtt, egy másikból pedig az az épület látható, ahol ő töltötte gyermekkorát.
Barátja, Bakondi György miniszterelnöki megbízott a méltatóbeszédében azt emelte ki, hogy a mellkassebész, aki tősgyökeres XII. kerületi lakos, kimagasló munkát végez vezetőként az orvosok képzésében, felkészítésében, irányításában, a nemzetközi szakmai tapasztalatok hazai adaptálásában, illetve Magyarország képviseletében a nemzetközi tudományos életben. Ám ezzel a sok tennivalóval együtt sem szakadt el a műtőasztaltól, napi rendszerességgel operál, gyógyít, életeket ment. „Segítőkészsége a bajban levőkön közismert, tiszteletet és szeretetet ébresztő” – hangsúlyozta.
„Öntől tanultam, hogy ha szeretném megtalálni a boldogság titkát, akkor ne a szivárvány tövében rejlő aranyat kutassam, mert az igazán boldog ember valószínűleg éppen hajót ácsol, gyereket nevel, feleségével ebédel, vagy éppen operál. És nem keresi a boldogságot, mert már régen ráébredt arra, hogy a huszonnégy zsúfolt órában ő mennyire boldog” – mondta Kövesdiné Martin Nóra a svábhegyiek közösségének képviseletében. Úgy véli, hogy a kézzelfogható orvoslás mellett semmi sem gyógyít jobban, mint a mosoly, mely mindig ott ül a professzor arcán, aki a példájával arra is megtanította: a világ attól függ, mi magunk milyenek vagyunk benne.
