Boldog 105. születésnapot Klári néni!

1918. április 8-án, az első világháború utolsó évében született, átélte a második világégést és az 56-os forradalmat, amelyet követően családi háttere miatt számtalan hátrány érte.

Göbölyös Lászlóné Jakabfalvay Klára mégsem adta fel, azt mondja, a szeretet és egy felsőbb erő mindig átsegítette a nehéz időszakokon. Az évtizedek óta a Hegyvidéken élő Klári nénit 105. születésnapja alkalmából Pokorni Zoltán polgármester, Fonti Krisztina alpolgármester, valamint Péchy László önkormányzati képviselő és Varga Kovács Emese, a Népjóléti Iroda vezetője köszöntötte.

Divatos szlogen a szeretet emlegetése, de egészen másként hangzik ez egy olyan embertől, aki 105 év bölcsességét birtokolja. Márpedig Göbölyös Lászlóné Jakabfalvay Klára első szava, vagy inkább intelme az volt az őt köszöntőkhöz, hogy ha nincs körülöttünk szeretet, akkor a hétköznapi élet nem más, mint vergődés.

„Az óhatatlanul előforduló nehézségek, a rossz élmények után mindig jön valami jó, ami aztán előrevisz. De ehhez a szeretteink mellett kell a felső segítség, hogy átlendüljünk a mélypontokon” – hangsúlyozta Klári néni. Elárulta, hogy a mögötte hagyott több mint egy évszázad alatt számtalan olyan helyzetbe került, amiket kizárólag az Úristen segedelmével tudott megoldani.
Magyar-német szakos tanárként végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ám a forradalom után református lelkész férjét Soltvadkertre helyezték, neki pedig a 65 kilométerre lévő kunszentmiklósi gimnáziumban adtak munkát. Nem volt könnyű minden nap 130 kilométert vonatozni, sokszor út közben javította ki a dolgozatokat, erről annak idején egy újságcikk is készült, amiről csak utólag értesült.

Küzdelmes évtizedek voltak ezek, ám a diákjai sok mindenért kárpótolták. Vannak olyan tanítványai, akik a mai napig hírt adnak magukról, időt szánnak arra, hogy örömet okozzanak egykori tanáruknak.

„Mindenkinek azt mondom, hogy legyen célja, amiért érdemes küzdeni. És ez ne a pénz legyen, hanem valami, ami előre és felfelé visz. Hogy a feladat, amit elvállalunk, annak legyen értelme, legyen sodró lendülete, tegyen valóban boldoggá. Ez nem valamilyen nagymamás bölcselkedés, hanem élettapasztalat” – adott útravalót Klári néni, aki csak azt sajnálja, hogy megromlott a látása, ezért nagy szenvedélyének, az olvasásnak már nem tud hódolni. De, ahogyan vallja, amikor az ember valamit elveszít, a másik oldalról valahogy mindig érkezik a kárpótlás. Nála ez a rádió, hiszen a hallása rendben van. Közben pedig arra gondol, hogy lehetne még rosszabb a szeme, úgyhogy a mostani állapot önmagában is ajándék, és persze az is, hogy süt a nap, mert az élet szép.