Báró Eötvös Lorándra emlékeztünk

A zseniális fizikus és feltaláló, az egykori kultuszminiszter és akadémiai elnök, a szenvedélyes természetjáró és hegymászó, báró Eötvös Loránd 175 éve született a Svábhegyen. Ez alkalomból, a Gesztenyés kerti szobránál koszorúzási ünnepséget, a Hegyvidéki Kulturális Szalon pedig előadásokat szervezett az Eötvös Loránd Geofizikai Alapítvány és a Hegyvidéki Önkormányzat.

„Jó helyre került a szobor” – mondta el a szalonban összegyűlt közönség előtt Pokorni Zoltán polgármester, aki felidézte: 2020-ban állították fel Eötvös Loránd egészalakos bronzszobrát a Gesztenyés kertben. Bár gondolkodtak rajta, hogy a Normafa mellett újonnan kialakított Eötvös Loránd parkban kaphatna helyet az alkotás, végül az egykori MOM gyár melletti területre esett a választás. A Magyar Optikai Művek – illetve annak elődje, a Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet – volt ugyanis az, amely a tudós által megálmodott különleges műszereket legyártotta.

„Eötvös Loránd műszerésze”, Süss Nándor adta az egyik témáját az előadásoknak, melyek keretében szó esett egyebek mellett a kutató hegyvidéki kapcsolatairól, legismertebb találmányával, a torziós ingával megvalósított első terepi mérésekről, valamint a személyiségéről. Eötvös, mint arra többen is rámutattak, a sikerei mellett is rendkívül szerény maradt. Erre példa az a történet, miszerint amikor a pesti egyetemen szolgálati lakást kapott, nem kérte, hogy bevezessék hozzá a villanyvilágítást – ezt maga, saját kezűleg végezte el, amikor már a kultuszminiszteri pozícióját is betöltötte.

Amikor Eötvös Loránd épp nem a kutatással, a tanítással, vagy a hivatali, közéleti tevékenységeivel volt elfoglalva, a természetben töltötte idejét. Előszeretettel lovagolt – az egyetemre is általában lóháton jutott be pestszenlőrinci birtokáról –, valamint a hegyeket járta. Az Alpok és a Kárpátok számos csúcsát meghódította élete során, a Lominci-csúcsot és a Fecske-toronyot például 68 évesen mászta meg.