Úgy, mint régen – terményünnep volt a Svábhegyen

A régi idők hagyományait felelevenítő mulatságon kicsik és nagyok is kedvükre válogathattak az izgalmas programkínálatból.

Ilyenkor hálát adunk a nap melegéért, az eső táncáért, amiért terményt adott. A múltunkat tisztelnünk, szeretnünk, hagyományainkat pedig ápolnunk kell, csak így lehet jövőt építeni – hangsúlyozta Kövesdiné Martin Nóra, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület és a hegyvidéki német nemzetiségi önkormányzat elnöke, miközben a terményünnep lelkes vendégseregét figyelte.

A szokásokhoz hűen, az ünnepi misét követően Kocsis István atya, az Istenhegyi Szent László Plébánia lelkipásztora megáldotta a frissen sült kenyereket. „Sokadik alkalommal járunk itt, mindig finom a cipó, érződik, hogy nincs benne semmilyen adalékanyag, csak víz, kovász és liszt.

A mise nagyon jó volt, hiszen mindnyájunkat elgondolkodtatott mindaz, amit az atya a közösség fontosságáról mesélt” – mondta Szabó József, aki feleségével együtt döntött úgy, hogy idén is részt vesz a régi hagyományokat felelevenítő mulatságon, amit a sváb dallamok, a látványos táncprodukciók és a vidám gyerekműsorok tettek igazán emlékezetessé.

„Fontos, hogy ápoljuk a hagyományainkat és az is, hogy megmutassuk a jövő generációinak, mindazt, ami igazán gazdaggá teszi az életünket. Csodálatos a környezet, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület, a német nemzetiségi önkormányzat és a Jókai Klub igen tartalmas programokat szervezett. Jó látni, hogy mindig megtalálják az alkalmat arra, hogy együtt lehessenek a helyiek. Ez az ünnep a közösség összetartásáról szól” – méltatta a Svábhegy egyik legnépszerűbb vigasságát Fonti Krisztina alpolgármester.

A színes forgatagban a gasztronómia szerelmeseit is várták meglepetések. A vásár egyik leglátványosabb pontja a réteses volt, ahol mindnyájan bepillantást nyerhettünk a hagyományos sváb strudlikészítés fortélyaiba. „Kézzel készítünk mindent. A lapokat zsírral és ecettel megkenjük, összegyúrjuk, nyújtjuk, megtöltjük majd mehet is a sütőbe. Még melegében szeleteljük” – avatta be lapunkat Nyúl Angelika réteshúzó, aki egy pillanatig sem állt meg, hiszen a közkedvelt finomság gyorsan fogyott. „Szerintem ma is eladunk vagy ezret belőle!” - tette hozzá, majd nyúlt is a következő adag tésztáért.

Molnár József – avagy, ahogy a hegyvidékiek hívják: Jóska, a hentes – sem panaszkodhatott, hiszen az ő standjánál is sokan vártak a sorukra. „Most a tarját sütöm, de van itt sok minden más is, amivel dolgozni kell: ott a kolbász sül, és van saját készítésű füstöltárunk, különböző húskészítményeink, pogácsánk és csirkecombunk is. Nagyon kedvesek a vásárlók, mindig szívesen jövünk, ha hívnak” – lelkendezett a hentes, akitől azt is megtudtuk, hogy mi a jó sültkolbász titka: „Csak azt kell beletenni, ami belevaló” – mondta határozottan.

A finom falatokhoz jó bor dukál – erről pedig Menczinger Tibor gondoskodott, aki Mohácsról hozta el nedűit: „Ha a borász elég alázattal nyúl a szőlőhöz, és nem akar a természetnél okosabb lenni, akkor jó bort lehet készíteni. A vevők kedvesek, én magam már a kezdetek óta eljövök az ünnepre. Jó látni, ahogy a rendezvény évről-évre gazdagodik, gyarapodik. Gratulálok a szervezőkénk!” – értékelt a terményünnep népszerű borásza.