A tehetséget nem lehet korlátok közé szorítani

Zene, tánc, ének, vers, próza, színjátszás – mindez ott volt a Gyógypedagógiai Intézmények Kulturális Fesztiválján a Gennaro Verolino Általános Iskola és Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthonban, sőt, ennél is több. Ismét megmutatkozott a tehetség, kiderült, hogy az a bizonyos talentum minden körülmények között utat tör magának. Az idei találkozón ezt ráadásul a többségi iskolások is megtapasztalhatták, hiszen a Jókai, a Tamási, a Nyitott világ és a Németvölgyi diákjai tevékeny részt vállaltak a program sikeréből.

Ha valami, akkor a Gyógypedagógiai Intézmények Kulturális Fesztiválja kiállta az idők próbáját. Mert melyik kulturális seregszemle mondhatja el magáról, hogy majd fél évszázada töretlen a sikere. 1974-ben rendezték meg először, akkor még szűk körben, majd egyre nőtt a résztvevők száma, ami mára rendszeresen meghaladja a hétszázat.
Öt művészeti ágban (zene, énekkar, vers- és prózamondás, mesejáték, báb, tánc) versengenek egymással a diákok, teljesítényüket arany, ezüst és bronz fokozatú oklevéllel értékeli a szakértő zsűri. Vannak külön tárgyjutalmak, de valamilyen ajándékkal minden résztvevőt megjutalmaznak.

Az ünnepélyes megnyitón elsőként Osztián Doris mondott köszöntőt. A Gennaro Verolino Általános Iskola és Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon igazgatója arról beszélt, hogy a fesztivál ötletgazdája, Takács Vali néni bizonyára maga sem hitte, hogy az Almássy térről induló program ilyen hosszú időt megél. „Pedig, voltak nehéz pillanatok, de akkor jött Hajdú Béla, a Gennaro Verolino iskola akkori vezetője és a fővárosi önkormányzattal közösen felkarolta a fesztivált, amely így a Hegyvidékre költözött.
A hagyományt az intézmény következő vezetője, Ammerné Nagymihály Emília folytatta, mindketten sokat tettek azért, hogy most együtt lehetünk” – hangsúlyozta a szakember, aki annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a gyógypedagógiai közösség rendkívül összetartó. Szeretnek együtt lenni és fontos számukra, hogy megmutassák tanítványaik tudását.

„49 éves a fesztivál, amire nagyon büszke az egész Hegyvidék és mindannyian bízunk benne, hogy még sokáig a kerületben üdvözölhetjük a város minden pontjáról érkező fellépőket” – hívta fel a figyelmet Pokorni Zoltán. A polgármester szerint nehéz megmondani, hogy egy ember miért tanul verseket, zenét, és miért adja elő ezeket. De talán az a lényeg, hogy másvalaki kedvét lelje benne. Egyszóval, azért adnunk elő valamit, hogy ezzel örömet okozzunk. „Köszönet minden résztvevőnek, hogy ezt most megteszik. És köszönet a tanároknak, a felkészítőknek is, hiszen szinte mindig valakiért tanulunk, sokszor azért, hogy kivívjuk a tanárunk dicséretét, szeretetét, igenlését. Ehhez pedig bátorítás is kell, amit a pedagógusok nap mint nap megadnak” – tette hozzá.

Bősz Anett főpolgármester-helyettes elmondta: a gyógypedagógusok kinyújtják a kezüket azok felé, akik a segítségükre szorulnak. Mert ők tudják, micsoda küzdelmeket vívnak a nap minden pillanatában. Ezért különleges a Gennaro Verolino iskola, mert itt minden percben előre lépnek.

A Gennaro Verolino és a Fekete István iskola közös kórusának fellépése után Hajnissné Anda Éva arra emlékeztetett, hogy a fesztivál mindig egy nagyrendezvény, seregszemle, amely valamilyen hagyományt ápol és az együvé tartozást szimbolizálja. A Közép-budai Tankerületi Központ vezetője hangsúlyozta: a fesztiválra eljöttek a többségi általános iskolák tanulói, ami mutatja, milyen erős közösségépítő ereje van ennek a majd fél évszázados programnak.
„Mindenki egyedi és különleges, az viszont közös bennünk, hogy valamiben mind tehetségesek vagyunk” – emelte ki Papp Gabriella. Az ELTE dékánja külön köszönetet mondott a szülőknek, hiszen ők mindig ott vannak a háttérben.

Dimanopulosz Andrea, a Németvölgyi iskola igazgatója elárulta, hogy mikor először járt az intézményben, betekintést nyerhetett a szakmai munkába, ami lenyűgözte. Majd helyet kapott a zsűriben, ez meghatározó élményt jelentett számára. Hálás, hogy itt lehet, és láthatja, ahogy a tehetség utat tör. Ahogyan fogalmazott, a fesztivál üzenete éppen az, hogy mindenki jó valamiben, sőt, nemcsak hogy jó, hanem kiváló.