Egy nap autó nélkül

A szervező Zöld Iroda vezetője elmondta, hogy az ebből az alkalomból egy napra lezárt Csörsz utcába olyan programokat és megoldásokat hoztak el, amelyek az alternatív- és közösségi közlekedést népszerűsítik. Külön is kiemelte a gyerekek szerepét, mint elmondta, a fiatalabb generációk megszólításával a szülőket könnyebb a környezetvédelmi kezdeményezések mellé állítani.

Hogy ez mennyire így van, azt legjobban a 11 éves Marcell fogalmazta meg, aki az elektromos hoverboard-okat látva (aki nem tudná, a hoverbord egy önegyensúlyozó elektromos roller, más néven mini segway, vagy smartboard) rögtön kijelentette: nekem is kell ilyen. Aztán némileg engedékenyebben hozzátette, hogy a mamának jó lesz egy nagy segway a papának pedig egy elektromos scooter. Marcell persze azonnal kipróbálta a neki való közlekedési alkalmatosságot, a szülei viszont ezúttal nem vállalkoztak a feladatra. Azt viszont megígérték, hogy elgondolkodnak a dolgon, azaz megtették az első lépést az elektromobilitás felé. Hamarosan újabb segítséget kaphatnak a döntéshez, az elképzelések szerint, a közeljövőben Hegyvidéken is elindulhat egy vagy akár több elektromos bicikli-, esetleg motormegosztó szolgáltatás. Ez azért fontos, mert a kerület domborzati viszonyai nem kedveznek a hagyományos kerékpáros közösségi rendszerek elterjedésének.

Ha már összetalálkoztunk Marcellal és szüleivel, néhány programot közösen is kipróbáltunk. Egy nagy pohár turmixszal kezdtünk, amiért ezúttal valóban meg kellett dolgozni. De nem gyümölcshámozással és aprítással, hanem azzal, hogy az áramot mi magunk állítottuk elő, méghozzá alig 15 mp alatt, a kifejezetten erre a célra csatsorba állított biciklikkel. Jó móka, és a turmixnak is, mintha finomabb lett volna az íze. A következő állomás a versenyzésről szólt, a biciklik maradtak, de nem turmixgépet hajtottak meg, hanem monitorokon lehetett nyomon követni, ki teljesíti gyorsabban a 300 méteres távot. Az eredményt nem áruljuk el, legyen elég annyi, hogy egy iskolába kerékpárral járó, 11 éves kisfiú kemény ellenfél. Ráadásul nemcsak gyors, hanem legalább ennyire ügyes is, amit azonnal bebizonyított a kerületi kapitányság tanpályáján, hogy utána kézlenyomattal igazolja: a leckéjét már az autómentes nap előtt megcsinálta.

Innen elváltak az útjaink, Marcell ugyanis pihenésképpen beült kézműveskedni, újrahasznosítható anyagokból pénztárcát, műanyag kupakokból képet, gesztenyéből állatfigurákat készített. Valljuk be, ezek a tevékenységek kevésbé kötik le a felnőtteket, a gyerekek viszont nagy lelkesedéssel tesznek-vesznek a különböző alapanyagok között, hogy próbára tegyék kreativitásukat. Azért volt olyan foglalkozás, ami megmozgatta a szülőket, a gravírozáshoz ők állították elő az elektromos áramot, természetesen biciklizéssel.

Autórádió helyett élő zene, pontosabban zenei kísérletek szórakoztatták a Csörsz utcán korzózókat, a Zenebatyu Élményprogram lelkes résztvevői többek között megtanulták, hogyan lehet kesztyűből, azaz kesztyűvel dudálni, műanyag flakonnal gitározni, vagy megszólaltatni egy közönséges szívószálat. A hangkavalkád után a nagy kedvenc turmixosnál összefutottunk Ágnessel, aki mindennél jobban összefoglalta a rendezvény lényegét.

„Négy gyermeket nevelünk, és éppen nincsen autónk, de nem is hiányzik” – mesélte Ágnes, aki elmondta, hogy minél több gondolkodásformáló, a társadalmi felelősségvállalást hangsúlyozó programra lenne szükség. Olyanokra, mint a hegyvidéki autómentes nap, ami bebizonyította, hogy autó nélkül is van élet.