Az Aradi Kölcsey Egyesület estje
A 137 éves Aradi Kölcsey Egyesület mutatkozott be vetítettképes előadás keretében a Hegyvidék Galériában.
Az Aradi Kölcsey Egyesületet az egyesület elnöke Berecz Gábor és alelnöke Fekete Károly képviselték, a bemutatkozáson részt vett Fonti Krisztina a Hegyvidéki Önkormányzat alpolgármestere.
„14 évvel a kiegyezés után elkezdett a társadalom mozgolódni, egyletek alakultak; kaszinó-egylet, olvasó-egylet – kezdte előadását Fekete Károly – 1881. január 16-án a ma is álló városházán gyűltek össze politikusok, pénzemberek, megyei, városi notabilitások és megalakították a Kölcsey Egyesületet. A társaság jelmondatául Kölcsey, Huszt című versének sorait választotta: Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”
Az alapszabály kimondta, az Egyesület feladata; a nemzeti közműveltség és a magyar nyelv terjesztése, a hazai irodalom és művészet pártolása, képzőművészeti kiállítások, hangversenyek rendezése, a város és a megye régészeti emlékeinek felkutatása, kirándulások szervezése, egyesületi évkönyvek kiadása. A felsoroltakat az Egyesület mai napig is követendő célnak tekinti.
2003 óta minden évben a Himnusz születésnapján, január 22-én, (1989-től a Magyar Kultúra Napja), az Egyesület Kölcsey díjat, egy-egy bronz plakettet, ad át annak a két személynek, akik az aradi magyar művelődésért, a szellemi és épített hagyaték megőrzéséért sokat tettek. Fekete Károly elmondta mi volt az a három legnagyobb történelmi tett, amely az Aradi Kölcsey Egyesület nevéhez fűződik:
- Márki Sándor (1853-1925) történész kétkötetes Arad monográfiája. Márki Sándor az MTA tagja, 1892-ben Aradon élt és a Kölcsey Egyesület titkára volt.
- Az 1848/49-es szabadságharc emlékét őrző Ereklye Múzeum megalapítása, mely 1893 óta látogatható. A gyűjtemény akkor 3.500 tételt számlált, állománya ma 17.000 darab.
- Az Aradi Közművelődési Palota felépítése 1913-ban, impozáns hangversenytermével, restaurálás után most szeptember végén nyitja meg újra kapuit.
Az Egyesület vezetői fontosnak tartják az 1910-ben még 56 ezer, mára 16 ezer főt számláló aradi magyarság kulturális életének bemutatását az anyaországban és szerte a világban.